Az egységes pszichológiai szaknyelvről

Webszemle - Szakma - közélet

A vitaindítónak szánt cikkben (Pszichoterápia, 20. évf. 4. sz.) főként Rudas János dohogásairól olvashatunk. A dohogás az, ami: a szakmájában tisztességgel megőszült ember elégedetlensége, visszatekintése a világ dolgaira. Rudas János alakítója volt annak a szakmai nyelvnek, amellyel kapcsolatban most elégedetlenkedik. Én - két generációval fiatalabb emberként és pszichológiai könyvek fordítójaként - pedig aktívan idomulok a már kialakult szaknyelvhez, de magyarításaimmal óhatatlanul alakítom magam is. Cikkemben megpróbálom témákra osztani és témánkénti bontásban kezelni a felvetéseket, illetve a gyakorlati megvalósításra is fogok ötleteket adni.

A Rudas János által felhozott példák egy része szerintem a megmagyarázhatatlan kategóriába tartozik: fel lehet ugyan háborodni rajtuk, lehet sör mellett beszélgetni róluk, de igazából nincs rájuk magyarázat. Miért terjedt el az áttétel az átvitel helyett? (Hogy a szótár mit mond, az ebből a szempontból nem érdekes, később kifejtem, miért - legyen itt annyi elég, hogy a gondolat a lényeg, nem a szó, amely kifejezi.) Ezzel az erővel azon is dohoghatnánk, hogy miért használja az angol a lipstick (ajakrúd) szót a rúzsra és a joystick (kéjrúd) szót a ... mire is? Hát a joystickra, a játékkonzolok botkormányára. Hiszen a pornográfiában jártasak mindkét szóról másra asszociálhatnának... Az angol mégis ezeket használja, a magyar pedig úgy oldotta meg a kérdést, hogy az egyikre a francia rouge (vörös/piros) szót kölcsönözte, a másikra pedig egy az egyben átvette az angol szót, holott pl. a már meglévő botkormány jelentését nyugodtan kiterjeszthettük volna erre a tárgyra is. A nyelvi közösség viszont - nem tudatosan, természetesen - úgy döntött, hogy nem teszi.

A cikk további része itt olvasható