Az érzelmi számítás és a virtuális avatárok egyik neves kutatója Justine Cassell és kollégái olyan játékokra erősített szenzorokból és egy virtuális avatárból álló rendszert hoztak létre, mely együtt játszik a gyermekekkel. Az amerikai Northwestern Egyetem professzorra abból indult ki, hogy az autista gyermekek szociális készségei kevésbé fejlettek, mint átlagos társaiké. Kevésbé tudják érzelmeiket megosztani másokkal, illetve rosszabbul is azonosítják be a többiek érzelmeit. Ennek következtében gyakran feszültséget élnek át társas helyzetekben az autista gyerekek és keveset, vagy egyáltalán nem kommunikálnak a többiekkel. Cassell arra volt kíváncsi mennyiben módosul ez a viselkedés animált karakterek esetében.

Rendszerükben Cassellék a virtuális játszótársat egy képernyőn jelenítik meg egy babaház mögött. Az autista gyermek a házban lévő szenzorokkal felszerelt bábukkal és tárgyakkal játszik. Játék közben az avatár az érzékelők adataiból ki tudja következtetni, hogy a gyerek milyen tevékenységet folytat, és a játéktér melyik területén. Így tekintetével folyamatosan követni tudja a babaházban történteket és egy előre felvett gyerek hangján kommentálhatja is az eseményeket. A virtuális ágens korlátozott módon ugyan, de csevegni is képes a gyermekkel.

A kísérletek tanúsága szerint az autista gyerekek szívesebben beszélgetnek az avatárokkal, mint átlagos társaikkal. A folyamatos társalgás nagyon hamar kialakul, ami igen ritka az autistáknál hétköznapi szituációkban. Cassell azzal magyarázza eredményeiket, hogy míg a szokásos társas helyzetekben az autistáknak komoly stresszt okoz társaik viselkedésének váratlansága, addig a számítógéppel való interakciók során kiszámítható partnerre lelnek a virtuális lényekben.