Szexuális visszaélések ellen gyermekeknek: a „fehérnemű szabály”

fehérnemű szabály
A fehérnemű szabály

Ötből egy gyerek válik szexuális abúzus vagy erőszak valamilyen formájának áldozatává. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától, bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető sokszor a gyerek által is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül felnőttEuropean Council logó. Mit tehet a szülő a megelőzés érdekében? Az Európai Tanács azért dolgozta ki a szülők és gondviselők számára a „fehérnemű szabály” egyszerű módszerét, hogy elősegítse a beszélgetést a kisgyerekkel, és ezzel megelőzhető legyen a szexuális abúzus.

A megelőzés egyik alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyitottság, határozottság, és a barátságos, félelemmentes légkör. Ha a szülő úgy érzi, nem tud a témáról nyíltan beszélni gyerekével, a kiadvány szerkesztői emlékeztetnek: valószínűleg a gyerekek sokkal könnyebben kezelik a kérdést, mint a felnőttek, aggodalomra tehát semmi ok. Egy gyerek sem lehet túl kicsi ahhoz, hogy megtanítsuk neki a fehérnemű szabályt, és így nagyobb biztonságban legyen.

A felnőtteknek szóló rövid anyaggal együtt egy képeskönyvet is kiadtak Kiko and the Hand (Kiko és a Kéz) címen: Kiko, a mesebeli kisgyerek új barátot talál, a színes Kezet, akivel együtt játszhat. A mese kapcsán most bemutatjuk, hogy tanítható meg a gyerekeknek a fehérnemű szabály.

A fehérnemű szabály 4+1 lépésben


1, A tested csak a tiéd

A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem.

Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is.

Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek. Fontos, hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi történt, és erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.

A mesekönyvben (mely jelenleg csak angolul érhető el) a Kéz engedélyt kér Kikótól, hogy különböző testrészein, például a kezén vagy az orrán megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz Kiko alsóneműjébe szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat. Erről rövid animáció is készült:

2, Van jó érintés és rossz érintés

A gyerekek nem mindig ismerik fel a helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést. Meg kell nekik tanítani, hogy nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti intim testrészeiket, vagy arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim testrészeiket. A fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek határát: az alsóneműt.  Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a gyerekekben, hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó, vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.

A mesekönyvben Kiko nem engedi meg, hogy a Kéz az alsóneműjébe nyúljon. A szülők ennek kapcsán elmesélhetik a gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek – pl. gondozók, szülők, orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor is mondhatnak nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik magukat.

3, Van jó titok és rossz titok

A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen ez a mi titkunk”). Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz titok között, és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a gyerek kapcsolata.

Minden olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani! El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak – legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr.

A mesében a Kéz bátorítja Kikót, hogy mondja el, ha valaki nem jól akarja megérinteni. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról (például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról (amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.

4, A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem, nem a gyermeké

A bántalmazott gyerekek szégyent, bűntudatot és félelmet éreznek. A felnőtteknek kerülni kell a szexualitás tabusítását, és biztosítani a gyerekeket arról, hogy hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy szomorúak. A gyerekek érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni és fogékonynak lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha egy gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről bármikor beszélhetnek szüleikkel.

A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége, és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.

További tippek, ötletek:

Biztonsági háló: kitől és hogyan kérhet segítséget a gyereke? Tanítsa meg! A gyerekeknek tudniuk kell, kik azok a felnőttek, akik mellettük állnak, akik az ő „biztonsági hálójuk” – bátorítsuk őket, hogy válasszák ki azokat a felnőtteket, akikben megbíznak, akik általában a közelükben vannak és készek meghallgatni őket, segíteni a bajban. Csak egy olyan tagja legyen ennek a biztonsági hálónak, aki a gyerekkel együtt lakik, és legyen olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz. A gyereknek tudnia kell azt is, hogyan kérhet tőlük segítséget.

Ismert elkövetők: Az esetek többségében az elkövetőt ismeri a gyerek. Különösen nehéz megérteni a kisebbeknek azt, hogy egy olyan személy is bánthatja őket, akit ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő alatt nyeri el a gyerekek bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról, ha valaki a gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk legyen, vagy többször szeretne vele kettesben maradni.

Ismeretlen elkövetők: Vannak olyan esetek is, ahol a gyermek nem ismeri az elkövetőt. Fontos ezért néhány alapvető dolgot megtanítani neki az idegenekről: sose szálljon be idegen autójába (vagy egyedül egy autóba idegennel), sose fogadjon el ajándékot vagy meghívást idegentől, ne menjen el idegennel sehova.

Intézményi segítség: A gyerekeknek tudniuk kell, hogy vannak olyan szakemberek – tanárok, szociális munkások, ombudsman, gyerekjogi képviselők, orvosok, iskolapszichológus, gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a bajban segítséget nyújthatnak, és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a Kék Vonal), ahol tanácsot kérhetnek.

Forrás: A „fehérnemű szabály”