dr. Bereczkei Tamás: A korlátlan szeretet jól hangzik, de az idegenekkel nem megy

bereczkei_tamas

Hogyan befolyásolja evolúciós örökségünk azt, ahogyan a számunkra ismeretlen emberekkel viselkedünk? Milyen nehézségek elé állítják a városlakót a génjei? Létezik-e még természetes szelekció? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bereczkei Tamás professzorral, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének vezetőjével.

Pszinapszison tartott előadása összefoglalásában azt írja, hogy „az emberi történelem egyik legnagyobb változása az volt, hogy a korábban rokoni alapon szerveződő közösségeket felváltották azok az anonim társadalmak, amelyekben túlnyomórészt idegenek élnek egymás mellett.” Kifejtené részletesebben ezt az állítást?

Evolúciós történetünk 99 százalékában kis létszámú közösségekben, kis vadászó-gyűjtögető csoportokban éltünk. Ezek a csoportok rokoni alapon szerveződtek, mindenki ismerte a másikat, és úgy tűnik, hogy ez az egész agyi működésünkkel is kapcsolatban van. Más fajokkal – főleg főemlősökkel – összehasonlítva látszik, hogy azoknak van nagyobb agykérge, akik nagyobb csoportokat tudnak létrehozni, pontosabban azok tudnak nagyobb csoportokat létrehozni, akiknek nagyobb agykérge van.

A csoportos életkörülményekhez való alkalmazkodás olyan képességeket kíván, mint például a másik egyed anticipációja, hogy fel tudjuk becsülni mit fog csinálni a másik, erre akciótervet dolgozzunk ki, ki tudjuk szűrni a csalókat, és ha lehetőség van rá, akkor manipuláljunk, megtévesszünk másokat. Ezek a képességek egy zárt közösségen belül alakultak ki, és ha megnézzük a mai ember ismeretségi körét, az is meglehetősen véges. Egy angol antropológus számításai szerint ezeknek a vadászó-gyűjtögető csoportoknak, az úgynevezett származási csoportoknak a létszáma 150 fő körül volt, és a kutatások alapján mi is nagyjából 100-200 emberrel tartunk kapcsolatot. Úgy tűnik, hogy ennél több emberrel nehéz személyes kapcsolatot kialakítani, nem vagyunk erre felkészülve.

És itt jön a következő probléma: az idegenek problémája. A vadászó-gyűjtögető mikroközösségekben rokonok élnek együtt, vagy legalábbis olyan emberek, akik nagyon közelről élik meg egymás életét. Mi ezzel szemben az életünk jó részét nem közvetlen barátainkkal, hozzátartozóinkkal töltjük, hanem idegenekkel, és ez egy folyamatos stresszor, egy feszültségforrás. Ennek csomó élettani hatása van, például nem tudunk úgy ellazulni, relaxálni, nem tudjuk elemi vegetatív szükségleteinket elvégezni, amikor idegenek vesznek körül bennünket. Evolúciós szempontból nem vagyunk ehhez hozzászokva.

A teljes interjú itt folytatódik: A korlátlan szeretet jól hangzik, de az idegenekkel nem megy.