Online hazugságok

2271452849_d40f8f75dc

Kanadai kutatók arra keresik a választ, hogy az átlagosnak vehető napi néhánynál miért hazudunk sokkal többet, a neten. A kutatás hosszútávú célja, hogy a hiszékeny internet felhasználókat, különösen a gyerekeket megvédjék a csalóktól.
Az internet elterjedése óta viccek tárgya, hogy a nethasználók mennyit füllentenek, milyen valótlanságokat állítanak magukról, és másokról. A chatszobákban elhangzó mondatok, a fórum bejegyzések, de az anonimnak nem tekinthető emailek is tele vannak olykor bocsánatos ferdítésekkel, máskor félrevezető, másokat szándékosan megtévesztő hazugságokkal.


A kanadai Britt Kolumbiai Egyetem (University of Brittish Columbia, UBC) egyik törvényszéki pszichológia kutatója régóta vizsgálja, hogy milyen tényezők játszanak közre abban, hogy amíg az offline világban viszonylag hamar lebuknak a beteges hazudozónak, esetleg pszichopatának bélyegzett személyek, addig az online közösségekben többen, és nagyobb eredménnyel tévesztik meg társaikat.

Michael Woodworth szerint a jelenség hátterében az un. “motivációs gyengülési hatás” áll. Ennek lényege, hogy szemtől-szembe helyzetekben minél több, és minél nagyobb valótlanságokat állít valaki beszélgetőpartnerének, annál izgatottabb és feszültebb lesz. Így a lódítás mértékével megnő a lebukás veszélye. Ez a folyamat egészséges emberek esetében egyensúlyi helyzetet hoz létre, és egy idő után leállítja a további hazudozást.

A számítógép közvetítette kommunikáció (Computer Mediated Communication, CMC) esetén a törvényszerűség nemhogy nem igaz, hanem épp az ellenkezője áll fenn. A kutató által “motivációs erősítő hatás”-nak nevezett jelenség arra világít rá, hogy az online világban, azok buknak le kevésbé, akik jobban motiváltak a hazugságban. Akik nem figyelnek oda, nem olvassák el alaposan, amit írtak, akiket nem érdekel eléggé, hogy ne kapják el őket, azok hamarabb lelepleződnek, pedig az ő hazugságaik általában ártalmatlanabbak. A kommunikációban a befogadó az információt közlő fél hitelességét az arc, a mimika és a hanghordozás alapján észleli. Ha ezek a csatornák nem állnak rendelkezésre, csak az üzenet tartalmára lehet támaszkodni.

Woodworth és kutatócsoportja a jövőben megpróbál olyan módszereket kidolgozni mellyel esetleg a hazudozók rajtakaphatóak üzeneteik tartalma alapján. Ebből a célból szövegbányászati elemzésnek vetettek alá gyilkosság miatt elítélt pszichopatákkal, és kontroll csoportként nem pszichopata gyilkosokkal készített interjúkat. Az elemzésből az derült ki, hogy a különböző témák eltérő gyakorisággal fordulnak elő a viszonylag kötetlen dialógusokban. A pszichopaták a kontrollcsoportnál kétszer annyiszor utaltak valamilyen evéssel kapcsolatos dologra, és másfélszer annyit beszéltek a pénzről. A pszichopaták sokkal többször taglalták a saját vagy az áldozat öltözetét és többet meséltek arról, hogy mit ittak a gyilkosságuk elkövetésekor, mint a nem pszichopaták.

A kanadai kutatók persze tudják, hogy ebből nem lehet a mindennapjainkban kapott megtévesztő emailek tartalmának hitelességére vonatkozóan messzemenő következtetéseket levonni, csupán az igazságügyi informatika egy új kutatási irányának első próbálkozásairól van szó. Mindenesetre céljuk az, hogy az online megtévesztés célpontjait, különös az amúgy is hiszékenyebb gyerekeket valahogy megvédjék, esetleg valamilyen rendszer segítségével automatikusan figyelmeztessék a leselkedő veszélyekre.