Gondolatirányítás meditációval

Az ember-számítógép interakció (Human Computer Interaction, HCI) egyik legdinamikusabban fejlődő területe az agy-számítógép interfészek (Brain-Computer Interface, BCI) fejlesztése. Rengeteg konferenciát rendeznek a témában, minden híresebb kutatóközpontban, egyetemen, külön csoport foglalkozik ezeknek a fejlesztésével. A BCI-kben az agy elektromos aktivitását mérik a fejre helyezett szenzorok (EEG) segítségével. A felhasználónak egy tréning során arra kell “gondolnia”, hogy a kurzort a képernyő bizonyos szegmenseibe mozgatja, a rendszer eközben megtanulja klasszifikálni az EEG jeleit, így később éles helyzetben “tudni fogja” mire “gondol” a user. Bizonyos esetekben a felhasználó motoros aktivitásait, pontosabban azok elgondolását is lehet BCI-vel detektálni, így pl. egy joysticket lehet képzeletben mozgatni, ezzel irányítva egy kerekesszéket.

Kopaszok előnyben

A BCI rendszerek nagyon futurisztikusak, hatalmas lelkesedést váltanak ki a laikusokból, sok kutató mégis kételkedik használhatóságukban. Az egyik kritika szerint, a BCI akkor lesz a valós életben is használható, ha az általa irányított kurzort finoman tudjuk pozícionálni, ha a rendszer több különböző mozgás között tud differenciálni. Ehhez pontosabb, több elektródás EEG detektálás kell. Az EEG pedig egy olyan szenzor, ami nagyon érzékeny arra, hogy hogyan helyezik fel. Ha az egyes elektródák kicsit is elcsúsznak, vagy rossz a kontaktusuk a fejbőrrel, a műszer teljesen használhatatlan jeleket produkálhat, amikből nem lehet semmilyen gondolatot kiolvasni. Viccesen fogalmazva a kopasz felhasználók helyzete egyszerűbb, de a hajas usereknél egy géllel kell a szenzorokat a fejre helyezni, mely szintén nem könnyíti meg a hétköznapi
használatot.

A gondolatok kordában tartása

A BCI-vel szembeni másik fő kritika az, hogy ha a gondolatainkkal irányítunk egy interfészt, akkor mi garantálja, hogy irányítani tudjuk a gondolatainkat? Ez persze súlytalan problémának tűnik laboratóriumi körülmények között, de ha a BCI-t valós helyzetekben akarják használni, ahol az egyes döntések veszélyes következményekkel is járhatnak, ott a használhatóság szempontjából ez jelenti az egyik leglényegesebb problémát. Hogyan lehet azt garantálni, hogy a felhasználó véletlenül se gondoljon arra, amit nem szabad neki végrehajtania: átmenni a piroson a BCI-s járművével, vagy katonai alkalmazások esetén megcélozni mondjuk egy civil épületet.

Éberség és gitározás

Egy malajziai – angol – amerikai kutatócsoport azt próbálta kideríteni, hogy milyen pszichológiai tréningek segítségével lehetne fejleszteni a gondolatirányítás képességét a BCI-ben. Egyik kísérletükben 3 csoportra osztották a személyeket. Az egyik csoport minden nap egy Buddhista módszert, az ún. Éberség meditációt gyakorolta. Hogy ne blicceljék el az otthoni 20 perces üléseket, hetente egy oktató vezetésével meditáltak 1-1 órát ezek a személyek. Egy másik csoport tagjai gitározni kezdtek tanulni és heti 1 órát jártak gitárórára. Őket is megkérték, hogy otthon is gyakoroljanak legalább 20 percet naponta. A harmadik csoportban a kontroll személyek voltak, akik se nem meditáltak, se nem gitároztak. Természetesen mindhárom csoport egyik tevékenységet sem végezte korábban, sőt az ún. BCI teljesítmény teszttel (BCI Performance Test) mérve azonos gondolatirányító képességekkel rendelkezett mindhárom csoport 10-10 résztvevője. A BCI teljesítmény teszttel nem csak a kurzor, hanem a végtagok képzeletbeli mozgatását, illetve az elképzelt mozgással egy művégtag irányítását, és a mozgások kivitelezésének pontosságát is mérték. A tesztet heti 2 alkalommal vették fel velük a 4 hetes kísérlet folyamán.

Mivel a gitározás magas szintű végtag koordinációt igényel, így joggal várták a kutatók, hogy ebben a csoportban növekszik jobban a BCI teljesítmény, hisz a meditáció “csak” általános formában növeli a test és az adott pillanatban zajló belső lelki folyamatok tudatosítását. Meglepődve tapasztalták, hogy mégis a meditációs csoport teljesítménye nőtt a legjobban. A gitározóké szintén javult a kontrollcsoporthoz képest, akik közül több személynek egyenesen csökkent a BCI teljesítménye a tesztek többszöri elvégzése ellenére. A meditációs csoportban többeknél nem csak a gyakorlatok végrehajtásának sebessége, hanem a mozgások kivitelezésének pontossága is drámain megnőtt.
A malajziai Tunku Abdul Rahman Egyetemről, a Kelet Londoni Egyetemről, és az amerikai Duke Egyetemről verbuválódott kutatók egyelőre óvatosak eredményeiket illetően és nem akarnak messzemenő következtetéseket levonni. Ashok Jansari a San Diegoban megrendezett Human Computer Interaction International konferencián számolt be vizsgálataikról. A kutató kísérletüket egyfajta kezdeti tapogatózásnak tartja, hogy feltérképezzék, ha egyszer a BCI-t tömegesen fogják használni a gyakorlatban, akkor milyen módszerekkel és milyen mértékben lehet a felhasználók gondolatirányítási képességeit javítani.

Laufer László, Agent.ai