Vajon hány családot érinthet a gyermekek elleni erőszak, szexuális visszaélés?

beszelj rola

Vajon hány családot érinthet a gyermekek elleni erőszak, akár szexuális visszaélés? Ez az a kérdés, amire nem tudható a válasz – vagyis annyi biztos, hogy sokkal többet, mint bármelyikünk gondolná. Miért? Mert ahol megtörtént, és ahol napról napra megtörténik, ott tilos beszélni róla. A Centrál Színház azonban úgy döntött, egy maratoni, nem kevesebb, mint hat órás(!), felolvasóesten teret ad annak, hogy a Beszélj róla! honlapon közölt történetek a színházbarát közönség számára is megismerhetőek legyenek. Valós, magyar személyek vallomásai – a társulat színészeinek tolmácsolásában. Beszélj róla!

“Beletapostak a lelkembe, tőrt döftek a szívembe, belém rúgtak.”

“Örökre megváltozott az életem.”

“Szülő nem tesz olyat, amit velem tettek.”

Hogy lehet, hogy ami egy gyermeket ilyen mélyen érint, a szülő részéről legtöbbször jelentéktelen, akár teljesen természetesnek tartott cselekedet?

A válasz az ún. felnőttek gondolkodásmódjában keresendő. A pszichopátia ugyanis mindig a szeretet, a játék vagy a szükséglet címkéjébe van csomagolva – még ha erőszakos vagy fájdalmat okozó cselekedet takar is. És ez a fontos: egészséges felnőtt nem gondolja, hogy a gyermeke gondoskodásáért cserébe szexuális ellenszolgáltatással tartozna neki. Ugyanígy, nem használ gyermekeket intimitásszükségletének kielégítésére, hanem megoldja a párkapcsolati nehézségeit.

Mindig szabad választásunk van tetteinkre, ezért a felelősség mindig az elkövetőé.

Sajnálatos módon az igazság, a győzelem és a hatalom is az övék, az áldozatoknak nincs érdembeli támogatottságuk – még a családtagok részéről sem. A hivatalos szervezetek és szolgáltatások, egy kihallgatás vagy egy nem elég képzett mentálhigiénés segítő csak ront az amúgy is nehéz helyzeten, nincs szembesítés, sem felelősségre vonás sem, nemhogy jóvátétel. Egyházi vezetők, orvosok, közalkalmazottak, és iskolázatlan, maguk is segítségre szoruló férfiak élhetnek ezért vissza a hatalmukkal, hiszen mindenhol erőszakot és önbíráskodást látnak.

A megfélemlítettség, szégyen és szorongás az érintetteknél szükségszerűen mentális problémákhoz vezet: olyan személyiség-, hangulat- és viselkedészavarokhoz, mint a depresszió, az önbántalmazás, a tanulási-, táplálkozási és testképzavarok, frigiditás, schizophrénia, stb.

“Soha senkinek” címmel Scherer Péter felolvasta a Thália Színházban nem sokára bemutatásra kerülő, Beate Teresa Hanika darab egy részletét. Az önéletrajzi regény színre vitelével szintén hangadásra szeretnék bátorítani az érintetteket.

Az erőszakot, a traumát nem lehet elfelejteni. Sem kialudni. Sem meg nem történtté tenni.

Vannak sebek, amik csak egyre gennyesebbek és fájóbbak lesznek, ha nem kezelik őket a megfelelő időben. Vannak olyan törések, amik ugyan maguktól is összeforrnak, de egy előzetesen átvilágító röntgennel, és egy irányadó, megtámasztó gipsszel az egészségeshez közeli állapotba, anélkül viszont ki tudja milyenné formálódnak.

A sérülés pillanatnyi, a gyógyulás lassú folyamat, amely szakértői segítséget igényel. a bántalmazó környezet lecserélését biztonságosra: gondoskodó és megértő személyekkel, pl. házastárssal.

„A világot a nyugati társadalmak nő tagjai fogják megmenteni.” – mondta állítólag a dalai láma. Ha hihetünk neki, akkor kiemelt feladatunk gyógyítani a nőket, hiszen mint anyák, az egészséges társadalomnak ők a letéteményesei.

Milyen is az? Érzelmileg felnőtt, felelős emberekből álló családok, egymást támogató szövetségesek. Párkapcsolati életük alapja az önszeretet és az odaadás, illetve az örömteli szexualitás, végül pedig a békés konfliktuskezelés.