Hogyan állunk az időhöz? Philip Zimbardo a PPK-n

zimbardo PPK ido

Kevés az olyan előadó, akire rögtön lecsap az ember, ha feltűnik a lehetősége, hogy meghallgassa – legyen az előadás bárhol, bármikor. Philip Zimbardo ilyen előadó. Zimbardo játékosan hívta fel a figyelmet arra az egyszerű tényre, hogy minden pszichológiai koncepció az idő dimenzióján alapszik. Az már kevésbé volt játékos, amikor az egyébként nagyon logikusan bemutatott, követhető rendszert taglalta: az emberek időhöz való viszonyulása szerinti kategóriáit. E szerint az ember múlt/jelen/jövő orientált, mindhárom időzónába irányuló attitűd esetében pozitív/negatív hozzáállással, összesen tehát 6 kategóriát dob ki a gép, amit Zimbardo 6 alapvető időzónának hív. A jellemzés egyik lényeges megállapítása volt, hogy a tudatos emberek 2 évvel tovább élnek a nem tudatosan élő emberekhez képest, hiszen ha jövő-orientáltan él az ember, hajlamos pozitív dolgokat csinálni a jövőre gondolva (egészségesen étkezik, egészségügyi szűrésekre jár, edzi testét, nem vállal nagy kockázatokat, stb.). Pszichológiai szempontból a legveszélyesebb kategóriák a „jelen-fatalista” és a „múlt-negatív”, melybe tartozó emberek depressziósak.

Philip Zimbardot a híres stanfordi börtönkísérlet tette világszerte ismertté a szociálpszichológia és emberi természet iránt érdeklődők körében. Egészséges egyetemistákat toborzott a Stanford Egyetemen börtönkísérletéhez, melyben véletlenszerűen kettéosztotta a résztvevőket börtönőr vagy börtönlakó szerepre. Ezután leginkább a valóságshowkhoz hasonlóan egy megfelelő, bekamerázott épületbe zárta a résztvevőket. Anélkül, hogy a börtönőrök instrukciót kaptak volna arra, hamarosan elkezdték ugráltatni, testileg, lelkileg bántalmazni a börtönlakókat. A kísérlet olyannyira eldurvult, hogy végül Zimbardonak le kellett állítania. Megfigyelései a szociálpszichológia és a rosszra is nyitott emberi személyiség egyik leghíresebb, klasszikus kísérlete, egyben a pszichológiai kísérletekkel kapcsolatos komoly etikai szabályok létrehozásának egyik kiindulópontja volt.

Zimbardo a kategorizálással szerintem túl sokat foglalkozott, amire ugyan mondhatnánk, hogy mi mást is tehetett volna egy előadó az iskolafalak között, na de akkor is, egy sztár előadó igenis legyen kizárólag hatásvadász! :)  Szerencse, hogy ezt az unalmat egyszerűen elvágta az adu-ász kártyával: film az über-cuki gyerekekkel végzett kedves kis kísérletről a kísértésről, sok nevetéssel, bűbájos arcokkal. Mit mondjak, nálam is bejött. A kísérlet lényege az volt, hogy a gyerekek egy sütit kaptak, ha azt azonnal szerették volna megenni, ha pedig bírtak várni egy megadott időn át, akkor két sütit kaptak. A többség persze habzsolta az életet – de ugyebár csak egy sütivel. A nézők pedig a gyerekeket zabálták meg…

Még nagyobb találmány volt aztán egy jól összerakott rajzfilmmel szemléltetni a kísérlet eredményét: kiderült ugyanis, hogy…

 a kísérletben részt vevő gyerekeket felnőtt korukban is megvizsgálták, és arra jutottak, hogy a jelen-, ill. jövő orientált emberek között óriási különbségek vannak az alapvető személyiségjegyek tekintetében: a jelenorientáltak felnőttkorukban jellemzően önzőnek, frusztrációt túlreagálónak, döntésképtelennek, féltékenynek, üresnek, míg jövő orientált társaik megbízhatónak, magabiztosnak bizonyultak. Ezek alapján egy emberről már 4 éves korában jó eséllyel jósolhatók meg jövőbeli életkimenetei. Ugyanakkor felismerve alap beállítottságunkat, javíthatunk is pszichés egészségünkön, attitűdünk tudatos megváltoztatásával.

Kiderült, hogy az időhöz való viszonyulásunk a vallásunk és kultúránk által is jelentősen meghatározott. Ez megnyugtató. Érdekes példa volt, hogy a szicíliai dialektusban nem létezik jövő idő! Volt, van, de olyan nincs hogy lesz, azt mondják, ezért nem csinálnak meg semmit  :). Szintén elgondolkodtatott, hogy a vallások közötti sorrend: a jövő-orientálttól a kevésbé jövőorientált felé haladva: protestáns-katolikus-muszlim.

Összességében örülök, hogy meghallgathattam Zimbardo Urat, mert amellett, hogy személyes benyomásom alakulhatott ki e színes személyiségről, szemléletes példákkal erősített rá azokra tényszerűségekre, amiket az életben valószínűleg nem elégszer tudatosítunk. Nem mellesleg volt egy jó híre is számunkra Zimbardonak, éspedig az, hogy többségünk szerencsénkre jövő-orientált.

Perényi Petra, 2015. június 15.