Miért csoport?
A pszichodráma csoportos önismereti módszer. De miért menjen az ember más emberek közé, ha önmagával szeretne foglalkozni? Itt látszólag valami ellentmondás van.
A valóságban életünket kicsi csoportokban éljük. Kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel, barátainkkal, tanárokkal, munkatársakkal, stb. Az örömöket is általuk éljük meg, de többnyire a konfliktusok is ezekből a viszonyokból fakadnak. Moreno, a pszichodráma megteremtője úgy tartotta, hogy a társadalom legkisebb építőeleme nem az ember, hanem az egyén és a hozzá közel állók együttese, amit szociális atomnak nevezett el.
Csoportban számos olyan dolgot megélhetünk, amit egyedül, vagy párban nem tudunk átélni: kívülről megfigyelhetjük mások vagy saját viselkedésünket (ha valaki eljátssza azt), inspirálhat bennünket mások küzdelme, vagy hogy nem vagyunk egy-egy problémával egyedül — mert valójában nagyon hasonlóak az emberek problémái.
Megnyugvással és bátorsággal tölthet el bennünket az, hogy kimondódott egy problémánk, és látjuk, hogy ettől még ugyanúgy elfogadnak minket, vagy éppen ugyanez másnak is gondot okoz. Végső soron fel is ismerhetjük, hogy nem vagyunk annyira különbözőek mint néha gondoljuk.
Ráadásul a pszichodráma csoportban sok olyan dolog kizárt, ami zavaró az átlag csoportokban: itt nem adnak "okos" tanácsokat a többiek (amit már száz helyről hallottunk) és nem értékelik a viselkedésünket (ez milyen hülyeség volt, vagy az milyen nagyszerű volt). A pszichodráma csoportban általában kevesebb szerep jut a beszédnek és több a cselekvésnek. Hiszen a pszichodráma módszer egyik lényege pont az, hogy cselekedetekben és nem szavakban éljük az életünket.
