Hogyan működik a pszichodráma a gyakorlatban?
Szerző: Vass István
A pszichodrámáról sok helyen lehet olvasni, ahol szép (?) pszichológus nyelven megfogalmazzák, hogyan is működik ez a módszer. De valójában mi történik egy ilyen pszichodráma csoportban?
A csoportról
Csoportmódszer
A pszichodráma egy csoportmódszer, amit úgynevezett kis csoportban ( 7-16 fő) tartanak, egy csoportnak általában 2 vezetője van, aki irányítják az eseményeket. Ők képzett pszichodráma vezetők kell, hogy legyenek.
Zárt csoport
A csoportba azok az emberek kerülnek, akik részt vettek az első interjún (=beszélgetés a két vezető és a jelentkező között) és vállalták, hogy a megfelelő időpontban jelen lesznek a pszichodráma üléseken. A pszichodráma csoportokban nem lehet olyan, hogy egyik alkalommal elmegyek, aztán kihagyok egy alkalmat. Ez a szabály a résztvevőket szolgálja, mivel így alakul ki a megfelelő bizalmi viszony.
A csoportok hossza, ideje
A drámacsoportok – mint a legtöbb elterjedt önismereti és pszichoterápiás módszer – időben fejti ki hatását, a pszichodráma csoportok 60-120-250 órásak szoktak lenni. Vannak 2-3 órás csoportfoglalkozások, de gyakoribb a teljes egész napot igénybe vevő, és vannak maratoni csoportok, amikor 3-5 napig is együtt drámáznak a jelentkezők. A drámacsoportok 1.5-2.5 évig tartanak és utána feloszlanak.
A pszichodrámázás menete
A pszichodrámázás röviden nyitókörből, játékos választásából, a játékból és a játék feldolgozásából és a nap végén zárókörből áll.
A csoport a pszichológusok által kedvelt körben üléssel veszi birtokba a csoportozásra fenntartott termet, ami egyben a színpadot is fogja biztosítani (nem igazi színpad, csak egy általunk kinevezett térrész lesz az, amit színpadnak nevezünk).
Kezdés
Az első csoporttalálkozó már dramatikus elemekkel kezdődik, vagyis rövid bemelegítő játékokban lazulunk el, készítjük fel magunkat a játékokra. A csoport résztvevői megismerik egymást. A későbbi alkalmakkor már nem ismerkedéssel kezd a csoport, hanem a bejelentkező körrel, amiben mindenki egy-két mondatban elmondja, milyen érzésekkel, gondolatokkal érkezett.
A játék szakasza
A pszichodráma lényege, hogy egy olyan teret biztosít, amiben olyan dolgokat is meg lehet tenni, amit a való életben nem tudunk megtenni. A pszichodráma játék egyszerre játékos és komoly is. Játékos, mivel olyan dolgokat is ki lehet, ki szabad próbálni, amit máshol, máskor nem tudnál megtenni. Komoly, mivel legtöbbször valamilyen probléma áll a játék fókuszában, habár ez nem feltétlenül szükséges.
A protagonista
A pszichodráma csoport valódi működése a protagonista (=főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját járjuk körbe. Ő az adott játék protagonista játékosa.
A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felállnak a székekről, és felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy “élő szobrot” fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, folytogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).
Antagonisták
Az adott élethelyzet felállítása során a protagonista bemutatja a kiinduló élethelyzet helyszínét, elmondja, mikor történik az esemény. Beáll saját helyére, majd kiválasztja azokat a szereplőket, akikkel játszani fog – mondjuk először az apát, aztán az anyát, barátját. Ezeket a szereplőket mindig előjátssza a protagonista
A vezető szerepe
A pszichodráma vezető a drámajáték során a rendező, vagyis ő mozgatja a protagonistát az egyes szerepek közt. A dráma vezető legfőbb célja ugyanakkor ezzel az, hogy kiszolgálja a protagonista játékigényét, és olyan helyzetbe hozza, hogy egy későbbi valós helyzetben más módon küzdjön meg a szituációval.
Szerepcsere
Ezután elkezdődik a drámajáték, amiben különböző technikákkal lehet továbbhaladni. A legfontosabb alaptechnika a szerepcsere. A színpadra felhelyezett bármely szereplővel szerepet cserélhet a protagonista, melyre mindig a drámavezető szólítja fel. Ha például a protagonista a szerelmével veszekszik, a barátai előtt, akkor szerepet cserélhet párjával, ezzel bemutatva, előjátszva párja egyes válaszait. Lehetőség van arra is, hogy A barátok szemszögéből nézze meg a protagonista a helyzetet, miközben kívülről látja a párjával folyó vitájukat.
Tükör technika
Lehetőség van tükörből ránézni a helyzetre – ez a tükör technika. Ekkor nem egy szereplő szemszögéből, hanem egy külső pontról, mintegy idegen rápillanthat a kialakult helyzetre.
A játék során a valóságban is kimondott gondolatokat, szavakat a játékban is kimondjuk, az el nem hangzó gondolatokat félrefordított fejjel mondhatja ki a szereplő. Ahogyan előrehalad a játék, úgy a valós történésekből átlép a szereplő a lehetőségek világába, és olyan gondolatokat is kimondhat, amit a valós életben nem mondott még ki, talán a játék során foglalmazódott meg benne először.
Belső hang
A belső hang technika során a vezető egy-egy kimondatlan, de sejthetően jelen lévő gondolatot, érzést mondd ki a protagonista helyett (például egy fájdalmas párkapcsolati vitában: “nem tudok neked megbocsájtani, bennem megszakadt valami”. Amennyiben a protagonista elfogadja, akkor immár ő is elismétli fennhangon, de ha nem pont így érzi, akkor mondhat mást is, vagy ha nem ért egyet, akkor elengedheti a belső hangot elismétlés nélkül. A belső hang technikáját néha új viselkedések megmutatására is használják – például ha valaki egy nem túl bonyolult helyzetben tanácstalan, akkor a csoporttagok belső hangban megmutathatják, ők mit tennének az adott helyzetben.
Tudatállapotváltozás
A pszichodráma játék fontos része, hogy a szereplők átéljék az adott helyzetet. A kezdetben nevetgélő, izguló, feszengő szereplők a biztonságos csoportlégkörben bemelegednek, megváltozott tudatállapotaba jutnak. Elkomolyodnak, hirtelen visszakerülnek abba az állapotba, amelyben az eredeti szituáció lejátszódott, elérhetővé válnak azok a tudattartalmak (érzések, emlékek, gondolatok, gondolatmenetek, hanghordozás, testtartás, hangulat, érzetek) amelyek az adott helyzetet jellemezték. Ez a jó pszichodráma “üzemi hőmérséklete”, persze játéktól embertől és csoporttól is függ, hogy ez az állapot milyen intenzív. Ebben az állapotban már nem egyszerű játékról van szó, hanem inkább egy komoly szimulációról.
A drámajáték menete
A főképp szerepcserékkel előre haladó játék valamilyen formában nyugvópontra jut – lehet hogy ideiglenesen, lehet hogy véglegesen. A játék végén elfogy a feldolgozható élmény, vagy megfelelő szinten feldolgozásra kerül az adott szituáció. A játék végén a kimerült protagonista leül és végighallgatja a csoport visszajelzését, ami szigorú szabályok szerint történik.
A feldolgozás szakasza
A feldolgozás során a protagonistán kívüli csoporttagok mutatják érzéseiket, gondolataikat.
Sharing – élménymegosztás
A sharing (ejtsd: séring) során a csoporttagok olyan élményeiket elevenítik fel, amelyek hasonlóak a protagonista élményéhez. Ez nemcsak segíti a protagonistát, hogy elfogadja saját nehézségeit, ráismerjen, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, de egyúttal előkészítheti a többi csoporttagban a következő játékot, hiszen aktiválja a sharingelő saját életeseményeit.
Szerepvisszajelzés
A drámajáték során az antagonista szereplők azt játsszák, amit a protagonista előjátszik a számukra. A szerepvisszajelzés során az antagonista szereplők visszajelezhetnek, milyen érzéseik, gondolataik, élményeik voltak az adott szerep megtestesítésekor. Például: úgy éreztem, férjedként, hogy nem is voltam ott lélekben, nem éárdekelt a helyzet.
Identifikáció, azonosulás
Ritkábban alkalmazott technika az identifikáció (=azonosulás), amikor is bármilyen szereplővel, résztvevővel, tárgyal, gondolattal azonosulhatunk egy pillanatra, és megoszthatjuk élményünket a játékról. Például: lennék a családi tradíció az életedben és addig gyötörlek, amíg el nem fogadsz engem.
Zárókör
Ezzel véget ér a játék szakasz, és általában egy szünet következik. Ha ez az adott alkalommal az utolsó játék, akkor egy zárókörrel zárul a dráma csoport, ahol mindenki elmondja röviden, milyen élményekkel távozik.Ezzel lezárul az adott alkalom drámacsoportja.
A dráma menete ülésről ülésre
A következő alkalom nyitókörében mindenki elmondja pár szóban, milyen érzésekkel érkezett, ha játszott, akkor hogyan ment benne tovább a játék, vagyis voltak-e olyan élményei, amik a játékához kapcsolódtak (pl: kibékült a barátjával, sokat álmodott a játékról, stb. ) És innentől kezdve minden megy tovább a fent leírt módon. A csoport természetesen az első alkalmakkor más témákat vesz elő, mint a későbbiekben, és ezt a folyamatot a pszichodráma vezetők is szabályozzák. A csoport általában bejárja a különböző kapcsolattípusokat.
Ezek a teljesség igénye nélkül az alábbiak:
- Anya problémák
- apa problémák
- autoritás problémák
- testvérrivalizáció
- szexualitás
- párkapcsolat
- transzcendencia
