|
|
|
Írta: Vass István
|
|
2008. június 17. kedd, 00:00 |
 Transzperszonális Workshop (TPW) néven szervezi bevezető kurzusait az Egészségforrás Alapítvány a transzperszonális pszichológia világába. A transzperszonális pszichoterápiás iskolát a negyedik nagy pszichoterápiás iskolának nevezik a pszichoanalitikus, kognitív és viselkedésterápia, humanisztikus iskolák sorában. Bár ezt a pszichopterápiás iskolát sokan a spiritualitáshoz túl közel állónak tartják, kétségtelen, hogy a lelki jelenségek magyarázatának legszabadabb módját képviseli. Elméleteiben hasznosítja a nagy múltra visszavezethető vallási tanításokat, spirituális tapasztalatokat. Híres elméletalkotói (Maslow, Assagioli, Jung, Wilber) pedig garantálják, hogy nem pusztán valamilyen ezoterikus szemfényvesztésről van szó.
A jelenleg 9 részből álló workshop sorozat első részén jártam. A Workshop péntek 17-től 21-ig,
A TPW sorozat témái (bővebben itt)
TPW 1. Az önismeret útján a Self felé
TPW 2. A bennünk élő maszkulin és feminin energiák
TPW 3. A belső fejlődés ciklusai és állomásai
TPW 4. Beavatás
TPW 5. A Belső Gyermek
TPW 6. 22 lépés a bölcsesség felé
TPW 7. Test-Psziché-Teljesség
TPW 8. Tánc az Árnyékkal
TPW 9. A lélek vándorútja
|
szombaton 10-től 18-ig, vasárnap pedig 10-től 14-ig tartott. Egyszerre nyújtott az érdeklődők számára önismereti utat, és elméleti ismereteket. A workshopok a magyar származású, Angliában élő pszichoterapeuta, Beata Bishop által kialakított tematika alapján zajlanak. Az elméleti részek és a gyakorlatok váltakozva követik egymást, az átlag ember számára is fogyasztható mértékben adagolva Jung, Assagioli, Masslow egy-egy elméletét.
A TPW gyakorlati önismereti része: sajátélményű önismereti feladatok
A TPW talán még érdekesebb részét sajátélményű önismereti feladatok képezik, amelyekhez imaginációs, és Gestalt technikát alkalmaztak vezetőink, Marton Éva és Márkus Péter. Az imagináció azt jelenti, hogy egy előre elmondott szöveg alapján csukott szemmel magunk elé képzelünk egy belső utat. A Gestalt technika jelen esetben személyiségünk integrálását célozza meg.
A vezetők személyisége nagyon fontos egy ilyen csoportban, Marton Éva és Márkus Péter pedig igen szimpatikus vezetők: két megnyugtató, érett benyomást keltő személy.
Mint nem-álmodó (igen, tudom, mindenki álmodik, csak van, aki nem emlékezik vissza - tehát "vissza-nem-emlékező") és kitűnő alvó kételkedve hallgattam a jóslatokat, miszerint "lehet, hogy az éjszaka furcsa dolgok fognak történni". Nekem egy nagyméretű légy, viharos széllökések, vagy legalább egy alapos influenza kell ahhoz, hogy hajnalban felkapcsoljam a villanyt, vagy kinyissam a szemem, és úgy érezzem, történt valami az éjszaka. A két éjszaka azonban tényleg történt valami, az agyam hajigálta ki magából az álomforgácsokat, apró részleteket, amik kezdetben hülyeségnek tűntek, és mivel pszichológus létemre nem vagyok nagy álomfejtő, ezért szkeptikusan jegyzetelgettem a sötétben magam mellé rakott jegyzetfüzetbe. Végül mégis csak összeálllt belőle valamit. Az önismereti rész harmadik fő iránya az esetleg felmerülő álmok értelmezése volt.
A vezetők személyisége nagyon fontos egy ilyen csoportban, Marton Éva és Márkus Péter pedig igen szimpatikus vezetők: két megnyugtató, érett benyomást keltő személy volt.
Érdekes megélni az önismeret megszerzését gyakran kísérő megváltozott tudatállapotot. Valami olyasmi élmény, mint lemerülni a víz alá - minden kicsit más lesz, akár misztikus is lehet a csend, de lehet hogy csak egy kicsit más minden. Kétségtelen jele valamiféle mély belső és nem tudatos történésnek. Olyan, mint amikor elmereng az ember, néz valamit az ablakból, de amikor vissza akar emlékezni arra, mit is nézett annyi ideig, vagy közben min gondolkozott, akkor nem sokat tud felidézni. Pszichodrámában kiképződött pszichológusként a pszichodráma színpadon (és utána) éltem át ezt a módosult tudatállapotot, ami olyan, mint amikor a számítógépen a háttérben egy program túl sok memóriát foglal le, és minden kicsit lassabban megy, de nincs látható nyoma a tevékenységnek (igazán érdemes lenne ezt tudományosan is jól körbejárni).
Konkrét feladatok - a teljesség igényére törekvés feladatai a teljesség igénye nélkül visszaidézve
A vezetett imagináció során magunkat kellett elképzelnünk valamilyen hős szereplőként, aki elindul egy vándorútra, akadályokkal találkozik, erők segítik, gátolják, végül célba ér útján. Érdekes, hogy ilyen imagináció alatt kicsit álom és ébrenlét között vagyunk, olyan értelemben is, hogy nincs 100%-ig a kontrollunk alatt az elképzelt élmény: meglepő, váratlan események, szereplők is felbukkanhatnak, olyan akadályok, amiket nem mi találunk ki az akaratunkkal, hanem elénk penderülnek a tudattalanunkból. Ezt az imaginációt, azután folyamatosan rögzítenünk kellett rajz formájában. A képek, megrajzolt fantáziák önmagukban érdekesek, elgondolkodtatók voltak. Végül 3-4 fős csoportokban egy-egy tapasztalt segítővel elmondhatta mindenki azt, amit érdekesnek talált a rajzolásban, de nem volt kötelező megosztani vagy elmondani semmit.
Később a már említett Gestalt gyakorlatot végeztük, aminek a lényege az volt, hogy bizonyos belső részeinket, működésmódjainkat képzeltük magunk elé, és párbeszédet kezdeményeztünk belsőnkben ezekkel az elképzelt részekkel.
A feladatok persze ennél összetettebbek voltak, de felesleges lenne egész pontosan leírni a gyakorlatokat, sőt: két vezetőnk is felhívta figyelmünket, hogy nem a legjobb ötlet akármelyiket otthoni magányunkban segítő emberek hiányában autodidakta módon gyakorolnunk.
Kinek ajánlom a Transzperszonális Workshopokat?A Transzperszonális Workshop önimsereti kaland és művelődés is egyben, a spiritualitásra nyitott, de igényes gondolkodóknak. Azt nem próbálom bizonygatni, hogy aki önismeretre jár, az nem dilis, vagy zakkant - aki még ilyen őskori nézeteket vall, az sajnos megrekedt a 20. század elején. Az önismereti út bátorságot, kíváncsiságot és fejlődési vágyat mutat, ami új belső értékek megszületéséhez vezet. Aki erre vágyik, és a fent leírt forma és nézetek beilleszthetők életébe, annak érdemes jelentkeznie.
Ajánlom a Transzperszonális Workshop útját azoknak, akik nem félnek a spirituális, nem túl szigorúan tudományos világmagyarázatoktól, de a bioenergiánál, olcsó ezotériánál többre, másra, komolyabb tudásra vágynak. A csoportos működés ellenére nem kötelező semmi, nem kell beszélni semmilyen élményünkről, ha nem akarunk, így a kis szereplésvágyúaknak is jó út lehet. Akiket érdekel az álmok jelentése, belső integritásuk, fejlődésük, esetleg elakadtak valamilyen problémájukkal, azoknak bátran ajánlom. Akik erősen befelé fordulóak, azok talán próbálkozzanak olyan úttal, ami kifelé fordítja őket, mint például a pszichodráma, de nekik sem fog ártani.
Végül két másik résztvevő véleményét is elolvashatjátok:Anna: Azoknak ajánlom, akik nem akarnak pszichológushoz járni, mert előítéleteik vannak, drámára sem, mert szintén előítéletük van, és mert megijedtek a mások előtti megnyilvánulás kényszerétől.
Jó, mert nem kell semmit mondani magadról, ha nem akarsz, de elindulhat benned valami, felfedezhetsz valamit. A rajzok, a képek meglepőek: egy városinak miért éppen egy parasztház ugrik be, és miért éppen vasútállomás, és miért éppen indiánok?
Vagy egy visszatérő álomra választ kaphatsz. És ha már mindent megbeszéltél a barátaiddal, és jól egyetértettetek, és mégsem oldódik meg a helyzet, akkor kiderülhet a lényeg. (Bár a dráma mélyebb, intenzívebb...) És van benne egy kis jungi „ügylet" is, ez sem árthat.
Szilárd: Puszta kíváncsiságból jelentkeztem a TPW-re és nem volt semmi különösebb elvárásom. Ha valaki a TPW előtt azt bizonygatja, hogy elvont meditációs gyakorlatok és szimbólumok segítségével fizikailag is "kézzel fogható" tények birtokába juthatok, akkor racionális gondolkodásommal meg sem hallgatom az ilyen "álmodozókat".
Az egyik gyakorlat során, amikor szimbolikusan szembesítettem és békítgettem a két legszélsőségesebb és ellentétes nézeteket valló alszemélyiségemet, olyan megrázó fizikai fájdalom és feszültség járta át a remegő karjaimon keresztül szinte az egész testemet, hogy azt a néhány percet nehéz volt kibírnom.
Most egy hét távlatából képes vagyok akár órákig is töprengeni a történteken, és alig várom a folytatást...
Meggyőződésem, hogy az imaginációs élmények feldolgozása szakértő terapeuta segítségével sokkal könnyebb. Szeretne saját csoportjáról megjelentetni hasonló beszámolót? Jelezze a
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
oldalon Szeretnél jelentkezni ilyen önismereti csoportba? Írj nekünk, segítünk választani! |
|
