Individuálpszichológiai csoportmódszer

Önismeret - Módszerek, iskolák

Az individuálpszichológiában a csoport-folyamatokat maga A. Adler (1870-1937) indította el Bécsben az általa alapított kísérleti iskolában. Az ő vezetésével együtt beszélgettek a nehezen nevelhető gyermekek és szüleik valamint a pedagógusok, keresve a megoldást a gyermek és a közösség probléma megoldása, nyugalma, jó közérzete és fejlődési lehetősége érdekében.

Az individuálpszichológiában a kezdetektől volt egyéni és csoportos valamint gyermek és felnőtt „ellátás”, mely a 100 év alatt folyamatosan fejlődött, érlelte önmagát.

Az individuálpszichológiai verbális önismereti csoport működésének alapja az Adler-i dinamikus személyiségelmélet. Ez a gyakorlatban az életstílus feltárásából (a gyermekkori emlékképek alapján) és az életstílus szükséges korrekciójából áll . Vizsgálja az egyén közösséghez való viszonyát, egyéni érvényesülését és tetteinek hajtóerejét a tudattalan kisebbértékűséget. Az individuálpszichológiai csoportokban prioritást kap az adleri egyenértékűség alapelve. Az első üléstől a vezető mintegy sugározza ezt a csoport-normát s működteti egészen a csoport zárásig.

A vezető oly szempontból és oly mértékben nondirektív, hogy minden esetben az egész csoportot motiválja az egyes tag által hozott probléma megvitatására, kimunkálására. A vezető modellnyujtó szerepe (a „kezdeti körkérdés technika”) már a 2-3. ülésre meghozza az eredményt. A csoporthelyzet igen hamar kiszámíthatóvá válik, így a kezdeti szorongás lényegesen csökken/megszűnik. Átélhetővé válik, hogy a teljes szabadságon belül („ lehet passzolni a választ”) minden csoporttag saját történetére, véleményére, érzései kimondására számítunk. A tagok átélhetik a csoportfolyamat dinamikája feletti kontrolljukat.

A vezetők mintája által kezdenek működni a tagok; az introvertált szorongó kevésbeszédűek megszólíttatnak, várakozást és türelmet kapnak illetve a túlzottan extravertált bőbeszédűeknek igen hamar jelzi vissza a csoport „túltengésüket, hatalomra törésüket”. Az időkeret e módszerspecifikus hasznosítása által, a csoportban nincsenek leszakadók, magányos elszigeteltek. A legzárkózottabb csoporttag is megélheti a befogadó közösség és az elfogadás katartikus élményét, melyet a saját életében kis lépésekben tovább kamatoztathat.

A csoporttér a vezetőre is hat, transzparensebbé válhat s így több spontán reakciója lehet, mint kliensével egyéni helyzetben. Az adleri vezető fókuszál csoportfenntartó funkciójára, ennek maximális működésekor él csak az önfeltárulkozással. A módszer specifikuma, hogy az individuálpszichológiai csoportfolyamat befejeztével a tagok egy minőségileg más szinten kapcsolatban maradhatnak egymással. Adler óta az individuálpszichológia megengedő abban is, hogy az egyéni vagy csoporttréningben / terápiában résztvevők a közös munka, a kliens függetlenedését követően a lezárása után akár a vezetővel/terapeutával alakíthatnak ki egy minőségileg másik szintű embertársi kapcsolatot.