R. D. Laing: Bölcsek, balgák, bolondok

Bölcsek, balgák, bolondok

R.D. Laing saját életútjának, életének főbb eseményeinek bemutatásával és annak önmagára, a személyiségére és világlátására gyakorolt hatásának leírásával világítja meg egyedi szakmai nézőpontját .

Bevallom, az elején elég sokáig zavaró volt számomra olvasni a könyvet. Kifejezetten pszichiáter-pszichológus-ellenesnek éreztem azt és ez ellenállást okozott bennem. Ahogy aztán tovább olvastam, idővel elolvadtak ezek a gátak, talán pontosan attól, hogy menet közben Laing hagyta, hogy megértsem, miért is gondolkodik úgy, ahogyan teszi ezekről a szakmákról.

A könyv érezhetően hármas egységre tagolódik: először a pszichiátria mai állapotának erőteljes kritikájával kezd, majd a családi hátterét, indulásának és élményeinek körülményeit írja le, s végül a felnőtt létbe, a munkába való beilleszkedését osztja meg az olvasóval. Ez utóbbi részben érezhető mind a véletlenek pályairányító szerepe, mind pedig Laing tudatos választásainak és döntéseinek hatása.

A könyv három fő része:

  • A pszichiátria ma – A könyv elején határozottan és kritikusan az olvasó elé tárja az általa anomáliásnak tartott területeket a pszichiátriában. A diagnózisok szerinte csak arra valóak, hogy az ők és a mi elkülönülését megteremtsük és ezáltal biztonságos távolságot nyerjünk a „betegektől” és a „betegségtől”.
  • Család – Ezen rész elolvasásával közel kerülhetünk Laing gondolkodásmódjának kialakulásához, nézőpontjának megértéséhez. Megismerhetjük a nyitott és érzékeny kisfiút, valamint családját: anyját és apját, akik korlátaikkal és tehetségükkel erőteljes hatással voltak jellemére, világlátására.
  • Munkás évek (egyetem, hadsereg, elmegyógyintézet, pszichiátriai tanszék) – Bemutatja felnőtté válásának főbb és meghatározó állomásait, a történelem hatását, kapcsolatait és a véletlenek és a választások egymásra utaltságát.

Ha valaki meg akarja érteni R.D. Laing pszichiáter munkáját (és mivel mestere volt: Feldmár Andrásét), akkor mindenképp ajánlom, olvassa el ezt a könyvet. És annak a pszichiáternek, pszichológusnak, orvosnak, segítő foglalkozású szakembernek is javasolt, aki szeretne egyfajta „görbe” tükörbe nézni, aki nyitott arra, hogy megkérdőjelezze hozzáállása alapvető helyességét.

Laingnek tanítványa, munkatársa, inasa voltam 1974-től 1989-es haláláig. Kapcsolatunk változott az idők során: előbb a páciense voltam, aztán a tanítványa, kollégája, végül a barátja lettem.
Ő bátorított arra, hogy verekedjek az igazságért, hogy szkeptikosszá, kételkedő nyomozóvá váljak; ő tett keresővé, aki nem éri be a kész válaszokkal és tovább keres. […] Laing bátorsága abban mutatkozott meg, hogy sohasem cseréli el az igazságot egy illúzió kedvéért, még ha az oly megnyugtató is lenne. Nem félt a félelemtől, ezért bizonyos helyzeteket, következtetéseket, revelációkat nem kellett elkerülnie. Nietzschével azt is mondhatnánk, hogy a szabadság nem más, mint megszabadulás a szégyentől. Laing szégyentelen őszintesége ösztönzést adhat mindenkinek, akinek okozott már gondot, hogy a saját szeme helyett a többség véleményének higgyen. Hérakleitosz arisztosz-nak nevezte korának kevés kiemelkedő emberét: azokat, akik mindig megtalálták a legjobb megoldást az adott helyzetekre. Laing a mi korunk egyik arisztosza volt. – Feldmár András előszava

A mű könnyen olvasható (2),
érdeklődő laikusok és szakemberek számára is hasznos mű (4),
tudományossága: 3.

R.D. Laing: Bölcsek, balgák, bolondok.
Egy pszichiáter útja.
Könyvfakasztó Kiadó, 2004
251 oldal
2790 Ft

Recenzió: Berki Judit