Mesterkurzus: Mindennapi játszmáink – F. Várkonyi, Bagdy, Szendi, Popper a tranzakcióanalízisről

Mindennapi játszmáink

A Mesterkurzus sorozat könyve Eric Berne által megalkotott tranzakcióanalízis gondolatait járja körül, amit az átlag olvasó a játszmázás elméletéről ismerhet. Berne a pszichoanalízis bonyolultságán (és saját analitikus vizsgáján való megbukásán) felbuzdulva célul tűzte ki: olyan elméletet hoz létre, amit egy 7 évesnek is el lehet magyarázni. Olyan kifejezéseket vezetett be elméletébe, mint a játszmázás, győztes-, vesztes sors, az oké, nem oké hozzáállás, vagy a sorskönyv.

A könyv a tranzakcióanalízis egyik szakértőjének, F. Várkonyi Zsuzsának az előadásával kezdődik, majd Szendi Gábor, Bagdy Emőke, és Popper Péter gondolatai kerülnek a Mesterkurzus előadásaiból átemelve, szerkesztve a könyvbe.

A könyv első fejezetében F. Várkonyi Zsuzsa a gyerekkori, szülők által adott tudattalan parancsok (pl: Ne gondolkozz!) kialakulnak mindannyiunkban a félreértelmezéseket, melyek az ún. helyettesítő érzésekhez vezetnek, amik azután játszmákba (valamiféle nyereséggel kecsegtető, de ahhoz végül el nem vezető tevékenységekben) bontakoznak ki, végső soron ezekből épül fel sorskönyvünk, az a merev forgatókönyv, ami többé-kevésbé életünk menetét határozza meg, már persze csak azokét, akik nem szabadultak meg még ettől a béklyótól, ami akadályozza igazi vágyaink kiteljesedését. F. Várkonyi Zsuzsa ezután a rövid elméleti bevezető után példákat hoz fel a játszmák menetére, saját életéből is kiemelve mozzanatokat.

Aki szeretné megérteni egész gyorsan, mi az a sorskönyv, az lapozzon a könyv 180. oldalára, ahol elolvashatja Szendi Gábor (a könyv második részének szerzője) önéletrajzát. Csak címszavakban: “végül úgy döntött, hogy leginkább elnyomott író lesz”, filmstúdióba dolgozott, ami “szorgosan dolgozott a rendszer kikezdésén”,  könyvkötő lett, “egyfajta földalatti kiadóként dolgozott”, pszichológus diplomát szerzett, “aztán megint kivetette magából a közeg”. Az utolsó mondat: “Nem tagja semmilyen szakmai szervezetnek, úgy gondolja, be sem fogadnák.” Hát ha ezek után valaki még nem értené, akkor nekik nyugodt szívvel leírom: Szendi Gábor egy örök lázadó forradalmár, aki megtalálja az éppen aktuális dolgot ami ellen lázadnia lehet/kell/érdemes.

Szendi fejezete ennek megfelelően a tranzakcióanalízissel szembeni értetlenségével kezdődik, hiszen “az ember csak az evolúciónak megfelelő válaszokat ad az egyes helyzetekre”. Szendi fejezete tehát ismét egy “rendszerkritika”, életrajzát olvasva ez nem meglepő, de sajnálatos, hogy nem hoz létre valami újat, holott az evolúció, a játszmák kapcsolata nagyon érdekes terület.

A könyv harmadik részében Prof. Bagdy Emőke ír a játszmákról, tőle megszokott lendülettel és az emberbe vettet hitével. Különösen a gyermeki kötődés, családi minták oldaláról közelíti meg mondanivalóját.

A záró fejezetben Popper Péter mondja el gondolatait a játszmákról, kissé ellenpontozva Szendi Gábor előadását. Míg Szendi abból az axiómából indul ki, hogy a játszma evolúciós szükséglet, addig Popper abból indul ki, hogy ember ember felett nem gyakorolhat hatalmat, hiszem az az “ember feletti” hatalma, és mivel a játszma a másik feletti hatalom megszerzésére irányul, ezért nem elfogadható dolog. Ennek ellenére ebben a részben is volt egy olyan érzésem, hogy Poppernek is sajátos értelmezése van a játszma fogalmáról. Szülői értekezletről szóló példájában azt mondja, nem ment bele a játszmába, de a “Drága asszonyom, utoljára engem a rossz lányok szólítottak apukámnak az Arizonában”. Ez pedig egy duplafenekű tranzakció, hiszen gyakorlatilag úgy is értelmezhető, hogy elmond egy anekdotát, de úgy is, hogy azt mondta a tanárnőnek, hogy a prostituáltak nevezik csak így őt.

A Mindennapi játszmáink gondolatindító, olvasmányos, könnyed könyv, ami az emberi kapcsolatokat járja körül, Eric Berne játszmaelmélete csak keretet ad a könyvnek. A könyv erénye egyben gyengéje is: a 4 szakember eltérő felfogása színessé, ugyanakkor kicsit homályossá teszi a játszma fogalmát. Aki a tranzakcióanalízist szeretné megismerni, annak inkább Berne könyveit, vagy a TA ma című könyvet érdemes elolvasnia, de aki F. Várkonyi, Szendi, Bagdy és Popper gondolataira is kíváncsi, annak kellemes olvasmány és a könyv olvasása jó apropóul szolgálhat arra, hogy az ember saját játszmáiról elmélkedjen olvasás közben.