Könyvajánló: Philip Zimbardo és John Boyd: Időparadoxon

Időparadoxon Philip Zimbardo és John Boyd

Mi alapján tervezzük meg életünket, céljainkat? Philip Zimbardo és John Boyd könyve az időt, az időhöz való  hozzáállásunkat veszi górcső alá. Anélkül, hogy elméletükbe elmerülnénk, már sokat mondhatnak kategóriáik számunkra: jelenhedonisták,  jelenfatalisták, múltpozitívak (nosztalgiázók), múltnegatívakjövőorientáltak és transzcendentalistákra osztják az időhöz való  hozzáállásuk alapján az embereket. Mit  takarnak ezek a címkék, hogyan határozzák meg mindennapi problémáinkat, konfliktusainkat, hibás döntéseinket?

A pszichológusoknak kedvenc témája az, hogy mi határozza meg cselekvéseink irányultságát. Első körben a nevelés, a család került a figyelem középpontjába. A 20. század végére, 21- századra azok a hatások kerülnek fókuszba, melyek a fő sodrás mellett más érdekes szempontokat tartanak fontosnak, melyek ott lappanganak az élethez való attitűdünkben és meghatározzák, hogyan állunk hozzá életünkhöz, munkánkhoz.

Zimbardo és kollégája könyvében kultúrákon, élethelyzeteken keresztül mutatja be, hogy az időhöz való viszonyunk (amiről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy adott, változtathatatlan), majd példák sokaságával bemutatják, mennyire hat hozzáállásunk arra, hogyan észleljük világunkat.

Kutatásaik szerint élethelyzeteinket elhelyezzük és kapcsoljuk időbeli élményeinkhez. Lehet tendenciánk arra, hogy a pozitív múltbeli élményekhez, vagy a negatív múltbeli élményekhez kapcsoljuk élményeinket, élethelyzeteinket. Kapcsolhatjuk a tehetetlenségre kárhoztató jelenhez (jelenfatalista), vagy az élvezettel jelenhez (jelenhedonista). Végül köthetjük az eseményeket a jövőhöz (jövőorientáltak) vagy a spirituális időtlenséghez.

A könyv első fejezete egy kis alapozással kezd, miért is fontos az idő, milyen időperspektívák vannak, hogyan változott a naptárak, a karóra bevezetésével ahogyan az időről gondolkozunk, hogyan került át a hangsúly belső óránkról valami külső időre a viszonyítási pont, milyen volt kelő nappal kelni, és milyen most órára kelni. Majd végigveszi a fent felsorolt időhöz való viszonyulásokat.

A könyv második részében az időperspektívák és a mi személyes kapcsolatunkat veszi sorra a könyv, érintve az egészséget, döntéseinket, magánéletünket, az elmúlást, az üzleti és politikai világot. A könyvben megtalálható Zimbardo Időperspektíva kérdőíve, és transzcendentális jövő perspektíva kérdőíve, melyekből megismerhetjük saját üzemmódunkat.

A könyv egyik üzenete, hogy bár mindannyian más és más időperspektívával rendelkezünk, az elmondható, hogy van ezekből kettő olyan, mely nem szolgálja a hatékony, boldog, kibontakozó életet: a negatív múltba révedő perspektíva és a jelent megmásíthatatlannak, determináltnak megélő jelenfatalista nézőpont csökkentésével, ezek más viszonyulásra való cserélésével jobban meg fogunk tudni küzdeni problémáinkkal. Számos területről hozott információ sok érdekes csemegével szolgáltat, a naptárrendszer kialakulásának áttekintésétől az (Egyesült Államokban az afganisztáni, iraki jelenlé miatt ismét előtérbe kerülő) háborús veteránok kezelésében nyújtott segítségen át a más kultúrák időhöz való viszonyáig.

Érdekes anekdotázó részekben is bővelkedik a könyv, ami valahogy mindig érdekesebb egy-egy könyv bármilyen más részeinél: bepillantást nyerhetünk Zimbardo 1972-es budapesti tudományos-politikai élményeiről, vagy arról, jelenorientált (hedonista) olasz bevándorló környezetéből kitörve hogyan vált szélsőségesen jövőorientált, célokért küzdő, az életet szeretni nem tudó tudós szakemberből egy hipnózis eredményeként újból egyre inkább a jelent élvezni is tudó emberré. Az ilyen fajta változások rendkívül érdekesek, hiszen gyakori  pszichoterápiás probléma a céltalanságról, hedonista szenvedélyekről (evés, ivás, drogok, szerencsejáték), és a probléma másik oldala is ismert: a hatékony, katonás életük ellenére mégsem tudnak élni, a jelen örömeiben megmerítkezni, azokat észrevenni, értékelni.

A transzcendentális időhöz (vagyis ahhoz a jövőhöz való viszonyunk, mely már nem a “mi” jövőnk) tartozó hozzáállás alapján Zimbardoék felmérést készítettek különböző kultúrákban, vallásokban, így összehasonlították az átlagos protestáns, átlagos muzulmán, átlagos keresztény hozzáállását. Zimbardo olyan rejtélyes területekre is elkalauzol, mint az öngyilkos robbantók lelkivilága, transzcendentális jövőképükkel magyarázva.