Lucio Della Seta: A bűntudat leküzdése

A bűntudat leküzdése

Mintha csak – nem is tudva, mit csinálunk- egy margaréta soha el nem fogyó szirmait tépdesnénk, amikre az van írva, értékes vagyok, nem vagyok értékes, becsülhetem magam, nem becsülhetem magam.

Lucio Della Seta könyvében azt a még feldolgozatlan dilemmát taglalja, amely a szorongás, a pánik alapjául szolgál: a tudattalan ősi kétely, hogy nem vagyunk megfelelőek, elfogadhatóak, szerethetőek mások számára. Különösképpen pedig azok számára, akik valamiért fontosak nekünk, akiktől lelki békénk, biztonságunk függ: a szüleink, testvéreink, barátaink, feletteseink számára.

Az emberi faj önfenntartásra alkalmatlan utódoknak ad életet, akik még hosszan rászorulnak mások segítségére, így rendkívül fontos számára az, hogy biztos lehessen abban, megkapja ezt a segítséget. Mert ha nem érdemli valami vélt vagy valós „bűnért”, akkor tulajdonképpen a létezés feltételeit kockáztatja.

Emiatt ebben a korai életszakaszban alakult ki -valószínűleg- az a tudattalan képzettársítás, hogy „jónak kell lenni”, mert, amit mások gondolnak rólunk az létfenntartásunk integráns része.

Ha egy kisgyermekben nem alakul ki az önbecsülés érzése, akkor felnőttként kapcsolataiban bizonytalanná, önalávetővé, vagy túlkompenzáló módon indokolatlanul dominánssá válik. És bármelyiket is „választja”, mint túlélési technikát, a remélt nyugalmat, boldogságot nem éri el.

Vannak emberek, akik ne hiszik el, hogy valaki szeretheti őket, mert nincs kellő önbecsülésük, és e mögött az a tudatos, vagy tudattal önvád működik, hogy alkalmatlanok az életre, mégpedig saját hibájukból. Ez pedig kisebb-nagyobb mértékben megnyomorító érzés, amely neurotikus problémák alapját teremti meg.

A szerző szerint a kisgyermek korban a szülők által keltett önérzetrombolás, bűntudatkeltés hatásaival kapcsolatos, tudományos alaposságú, kutatásokat még nem végeztek. Ugyanakkor valamennyien -gyermekként, felnőttként egyaránt- tapasztaljuk a bűntudatkeltés hátrányait, egyben előnyeit is. Az idejében, jogos, a valódi hibát arányosan büntető leszidás, a gyermekben eleinte fájdalmat, zavart, szégyenkezést kelt, de ez nem lép túl azon a határon, amely már az önbecsülését sértené. Sőt, ebből tanul, hiszen fejleszti az önképét, és hozzásegíti a külvilág elvárásainak pontosításához is.

A bűntudatkeltés célja -beismerve, vagy tagadva- az, hogy valakit a hibáin, tévedésein keresztül ellenőrzés, irányítás alá vonhasson egy másik ember.

Seta szerint a bűntudat életviteli nehézségeket okoz olyan esetekben is, amikor nem mutatkoznak kóros tüneteke.

Milyen magatartások utalnak jól felismerhetően a bűntudat meglétére, munkálkodására?

  • Hipochondria: önbecsülés hiánya, a betegség okán plusz figyelem.
  • Babona: valamilyen érzékcsalódhoz, hitrendszerhez való kötődés, amin keresztül elkerülhető kudarc.
  • Teljesíthetetlen igény: túlzott szeretet- vagy figyelemigény, ami reálisan nem teljesíthető, és így jó alap permanens játszmára, harcra.
  • Döntésképtelenség: nem engedhető meg a tévedés, ezért mérlegelni kell. És míg mérlegel, nem kell vállalni a döntés, a hibázás felelősségét.
  • Ellenséget ne: kedvére kell tenni mindenkinek, légy jó! Folyamatos kétkedés, hogy nem történt –e valami hiba,
  • Féltékenység: kétkedés önmagunk értékességében, önbecsülésünk jogosságában.
  • Agresszivitás: a tehetetlenség, képtelenség, alkalmatlanság érzése önmaga felé, befelé, esetenként kifelé irányul, lsd. tenyérbe vájt körmök, önbecsmérlő szavak.
  • Mindenhatóság: a csecsemő eléri, amit akar, enni kap, ölbe veszik. Ezt saját képességeinek tulajdonítja. Az élmény maradványai tovább élnek, és annak a felnőttnek, aki gyermekként magas követelmények és kevés támogatás közepette élt, maradnak a győzelemről, sikerről szőtt ábrándképek.
  • Name dropping (nevek elejtése): akik azt érezték, hogy nem fontosak a családjukban, fel akarnak mutatni valamit, és minden alkalmat megragadnak, hogy hírességek, fontos események kapcsán saját magukat a fókuszba helyezzék jól leplezve ezzel önbecsülésük alacsony voltát.
  • Road rage (autóvezetés közben agresszió): A másik autó inkorrektségét személyes sértésként éli meg. Mindig riadó készültségben van, tart mások lekicsinylő véleményétől. Majd következik az autós üldözés, mutogatás, ordibálás.

Mint az jól érzékelhető a bűntudat gyermekkorban gyökerezik. Mit tehet a szülő, a társadalom annak érdekében, hogy ez az érzés a szükséges mértéken túl, ne uralja el a személyiséget? Lucio Della Seta válasza erre a következő:

„Meggyőződésem, hogy mivel a „bűntudat” válasz bele van írva a genetikai kódba, ha csak lehetséges kerülni kell az azt kiváltó magatartást. Persze hiú ábránd, hogy a kisgyemek Énjét megóvhatjuk minden lehetséges kudarctól; de rajtunk is múlik, hogy ezek száma és súlyossága minél kisebb legyen. Pontosabban: főképp a kollektív és egyéni tudat fejlődésén múlik, mivel még korántsem tanúsítunk kell figyelmet és igazi tiszteletet a gyermeki személyiség iránt.”

Háttér Kiadó , 2006.
Budapest, 150 oldal
Ára: 1500.- Ft

Recenzió: Flegler Beatrix