|
Tartalom
Pszichológusoknak
| Látogatások | | [+/-] | Ma:
Tegnap:
Tegnapelőtt: | 828
1356
1311 |
+45 |
|
Háttér Kiadó
|
Bereczki Ági
|
|
2009. december 20. vasárnap, 16:39 |
 A könyv címét olvasva az ember egy pillanatra könnyen elbizonytalanodhat, vajon miről szól ez a könyv? Talán bepillantást nyerünk bizonyos személyek intim kapcsolatába? Vagy egy újabb divatos életmód-tanácsadó könyv, esetleg egy modern romantikus regény? Nos egyik sem.
A könyv alcíme egyrészről azonnal helyre tesz: Mitől jó egy csoport? Másrészről, ha valaki ismeri Em Griffin nevét - mert tudni lehet róla, hogy kommunikációval foglalkozó amerikai kutató professzor, meggyőződéses keresztény, és már több könyve is megjelent magyarul -, vagy van annyira kíváncsi, hogy belelapoz a könyvbe, az rájöhet, hogy egészen másról van szó. A cím egy szójáték lett, amely nem teljesen egyértelműen, de arra a fajta együttlétre akar utalni, amikor több ember együtt van egy helyen, vagy együtt dolgozik, vagy együtt tevékenykedik valamilyen cél elérése érdekében, vagyis egyszerűen szólva a csoportok dinamikáját, szabályszerűségeit mutatja be.
|
|
 |
 |
|
Csonka Balázs
|
|
2009. július 03. péntek, 13:48 |
 Önvédelmet írásban oktatni meglehetősen nehéz vállalkozás. Helen Benedict a Csak okosan! oldalain, megpróbál eleget tenni e kihívásnak, és egy kötetbe gyűjti azokat a hasznos információkat, amelyek segítségével védekezni tudunk a – főként szexuális erőszak – ellen.
Az első fejezetek a szexuális abúzus egyik legképlékenyebb témáját tárgyalják, nevezetesen annak meghatározását. Nyugtalanító tény, hogy a védekezés egyik első akadálya gyakran az, hogy nem ismerjük fel: szexuális erőszak áldozatai vagyunk. A pozitív és negatív valós példákkal gazdagon illusztrált írás az ilyen esetek több fajtáját említi a szüleinek vagy tanárainak – saját lelkiismerete szerint - „engedelmességgel tartozó” gyermektől addig a lányig, aki sokszor csak partnere unszolásának enged, mikor lefekszik vele. A fejezet – és talán az egész kötet – egyik nagy hiányossága azonban, hogy bár több ízben megemlíti, hogy a nemi erőszak áldozatai éppúgy lehetnek fiúk, mint lányok, a fiúknak szóló részek elsősorban arra vonatkozóan adnak gyakorlati útmutatást, hogy hogyan ne váljék az emberből elkövető.
|
|
Flegler Beatrix
|
|
2009. június 30. kedd, 00:40 |
Mintha csak - nem is tudva, mit csinálunk- egy margaréta soha el nem fogyó szirmait tépdesnénk, amikre az van írva, értékes vagyok, nem vagyok értékes, becsülhetem magam, nem becsülhetem magam.
 Lucio Della Seta könyvében azt a még feldolgozatlan dilemmát taglalja, amely a szorongás, a pánik alapjául szolgál: a tudattalan ősi kétely, hogy nem vagyunk megfelelőek, elfogadhatóak, szerethetőek mások számára. Különösképpen pedig azok számára, akik valamiért fontosak nekünk, akiktől lelki békénk, biztonságunk függ: a szüleink, testvéreink, barátaink, feletteseink számára.
Az emberi faj önfenntartásra alkalmatlan utódoknak ad életet, akik még hosszan rászorulnak mások segítségére, így rendkívül fontos számára az, hogy biztos lehessen abban, megkapja ezt a segítséget. Mert ha nem érdemli valami vélt vagy valós „bűnért”, akkor tulajdonképpen a létezés feltételeit kockáztatja.
|
|
Vass István
|
|
2009. május 27. szerda, 23:59 |
 Hány féle hazugság létezik? A nők hazudnak többet vagy a férfiak? Vannak, akik soha sem hazudnak? Mi a célja hazugságainknak? Tettenérhető a hazugság? Ha igen, hogyan vehetjük észre? Látszik a hazug emberen, hogy hazudós? Vannak egyáltalán olyanok akik többet hazudnak, vagy csak a helyzet kényszeríti az embereket hazugságra? Mit jelent az, hogy valaki beteges hazudozó?
|
|
|
|
|
|
|
Könyvajánló 
