Naszádi Kriszta – Nemes Ödön: Párbeszéd az öregséggel

parbeszed_oregseggel

Mit jelent a reflektív élet? Hogyan lehetünk szüntelenül nyitottak? Miként fedezhetjük fel az értéket azokban a sebekben, melyeket életünk során szereztünk? Mi a titka a boldog és teljes öregkornak? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat az Olvasó, ha kezébe veszi a Párbeszéd az öregséggel című könyvet.

Nemes Ödön, jezsuita szerzetes Naszádi Krisztával folytatott beszélgetése során vall elsősorban az öregséghez való viszonyáról, melyben nyolcvannégy év tapasztalata és bölcsessége tükröződik. Öt rövid fejezetben osztja meg gondolatait az idős korról, melynek keresztjeit és örömeit nap, mint nap tapasztalja.

A Japánban töltött missziós évei, a katedrán szerzett élményei, és lelki gondozói tapasztalatai mind-mind hozzásegítették ahhoz, hogy megtapasztalja, milyen erő rejlik a másokért élésben, egymás segítésében. Idős emberként pedig felfedezte, hogy a kiszolgáltatottságot nem feltétlenül korlátként lehet csak értelmezni. Ebben a helyzetben benne van a lehetőség is, hogy mások gyakorolhassák a segítségnyújtást…

Ehhez a világ- és emberszemlélethez persze nélkülözhetetlen megingathatatlan hite, és töretlen optimizmusa, mely nemcsak elgondolkodtató, hanem példaértékű is lehet számunkra. Életét áthatja az az ősbizalom, mellyel magát Isten tenyerére helyezi. Ez jelenti számára azt a biztos alapot, ami képessé teszi arra, hogy öregségében, betegségében is a Teremtő akaratát és szeretetét fedezze fel. Nemes Ödön így készül a halálra, mely reményei szerint élete legboldogabb pillanata lesz…

Az élet kihívásai – vallja a szerzetes – hasonlóak a hegymászáshoz. A feladat megpróbál bennünket, nem várt nehézségekbe ütközünk, erőnk fogy, talán még feladni is képesek lennénk a célt. Végül mégis összeszedjük minden erőnket, hogy elérhessük a hegycsúcsot, ahonnan páratlan látvány tárul elénk. Célba érkezve egyben lehetőséget is kapunk arra, hogy felmérjük, milyen rögös utat tettünk meg idáig.

Életünk alkonya olyan, mintha az eddigi legmagasabb hegyre kapaszkodnánk fel. Innen nemcsak az aktuális életszakaszban megtett utunkat láthatjuk, hanem azokat a hegygerinceket is, melyeket idáig bejártunk. Így válik az öregkor a visszatekintés, az összefoglalás és az elengedés időszakává. Számot vethetünk útjainkkal, melyeket mi magunk sokszor feleslegesen görbítettünk, Isten viszont minduntalan kiegyenesíteni igyekezett.

A könyv felér egy lelkigyakorlattal. És ami igazán az előnyére írható: nemcsak időseknek szól! Azon az életszemléleten, melyet a jezsuita atya közvetít, mindenkinek érdemes (legalább) elgondolkodni, hogy arról a bizonyos legmagasabb hegyről valóban örömmel tekintsünk vissza a megtett út ösvényeire, buktatóira…

A művet Lente István illusztrációi és olyan jelentős költők, mint Ady Endre, Áprily Lajos vagy Rainer Maria Rilke egy-egy válogatott alkotása teszi még értékesebbé, élvezetesebbé.

A mű  könnyen olvasható (2)
Érdeklődők és laikusok számára is hasznos mű (5)
Nem tudományos jellegű (5)

Naszádi Kriszta- Nemes Ödön: Párbeszéd az öregséggel
Harmat Kiadó, 2010
112 oldal
1980 Ft

Recenzió: Bársony Katalin