Blanchard, Carlos, Randolph: Empowerment – A felelősség hatalma

Empowerment
Empowerment
“Odakint zuhogott. A szél időről időre nagy robajjal az igazgatói iroda ablakának vágta a vízfüggönyt.” Hogyan tegyük olvasmányossá a “felelősségteremtés”-t szépirodalmi elemek és tréning-effektek segítségével?

Az empowerment manapság divatos, nehezen lefordítható fogalom. Lényegében a felhatalmazás (vezetői) cégfilozófiáját jelenti: empowermentnek a vezetői hatalmat az alkalmazottaival megosztó vezetői cégkultúrát, működésmódot nevezik. Az ilyen szervezet munkatársai önállóan hozzák  öntéseiket saját területeiken, nem várva főnökeik megerősítésére. Az empowerment nagyfokú felelősség-, hatalom-, és információközösséget, megváltozott munkahelyi szervezeti struktúrát hoz létre, ami ügyfélközpontúsághoz, hatékonysághoz, gyorsasághoz, és folytonos fejlődéshez vezeti a céget, már ha sikerül elsajátítani.

Ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk, Marvinnal (könyvbéli tanulótársunkkal) három fontos lépcsőfokot kell közösen megmásznunk:

  • Szabad információáramlás
  • Autonómiateremtés a határok kijelölése
  • Önirányító teamek létrehozása

Az empowerment eme fő szintjeivel, valamint az alkalmazással és felmerülő ellenállásokkal egy tréning párbeszédeinek segítségével ismerkedhetünk meg. Ez a forma nagyon egyszerűvé teszi a megértést, mégis bosszantó, hogy lépten nyomon ilyen és ehhez hasonló “tréning effektekbe” botlunk: “vékony keretes szemüvege mögül rámosolygott, majd azt mondta: Nos, akkor most kezdjünk bele!”. Gyakran keríti hatalmába az olvasót az érzés, hogy egy vállalatvezetőről szóló szappanoperába csöppent. Hiába, nehéz elválasztani a tartalmat a formától. Persze sokszor működik ez a technika, még ha a legtöbb ember egy kicsit “csimpaszkodónak” tartja is a stílust. Meg kell hagyni, szórakoztatva segíti a tanulást és ezt kétségtelenül hatékonyan teszi.

A “tréning effektek” túlburjánzása mellett megkímélhetnének minket az amerikai szerzők attól is, hogy szépirodalmi próbálkozásaikkal dúsítsák szakmai természetű könyveiket. Mentségük persze van: ez egy vérbeli “tréner könyv”. Ezalatt nem azt értem, hogy vérbeli trénereknek készült. A könyv hasznos lehet számukra is, de nem az empowermentről írtak miatt. Megtanít ugyanis arra, hogy miként kell ügyes technikákkal végig vezetni az olvasót a lényegi mondanivalón. Ennek a stílusnak nagy előnye, hogy sok információt tud gyakorlatias stílusban átcsöpögtetni befogadói fejébe.

A könyv tehát olvasmányos – köszönhető a párbeszédes jellegnek – ugyanakkor alkalmas munkafüzetnek is, mely egy “öntréning” lépésein vezeti át olvasóját. Könnyed stílusa ellenére az empowerment megvalósítása valószínűleg nem lesz könnyű, eszméje elég magasztos, célja egy egyenlőbb ugyanakkor hatékonyabb szervezeti világ létrejötte.