Paneth Gábor – A labirintus járataiban

Hallottál már Philoktetész be nem gyógyuló sebéről? Ismered a pszichoszomatikus megbetegedések lelki dinamikáját? Tudod hogy miért nem néznek egymással szembe Michelangelo alakjai? Gondoltad volna, hogy kapcsolat van a gyomorfekély és a mérgeztetéses téveszmék között? Ha mindenre igennel válaszoltál, valószínűleg olvastad A labirintus járataibant. Ha viszont négy nem a válaszod, megtudhatod a válaszokat Paneth Gábor könyvéből.

A könyv alcíme: Pszichiátria, kultúra, klinikum . A pszichiáter, pszichoanalitikus és igazságügyi elmeszakértő szerző nagy múltra visszatekintő klinikai tapasztalatait tárja az érdeklődők elé, kultúrproduktumok bemutatásán keresztül. A szerző jól ismert pszichoanalitikus, aki részletes szépirodalmi, zenei, képzőművészeti illetve mitológiai példákkal és saját praxisából származó értékes esettanulmányokkal segíti az olvasót a labirintusból való kijutás útján.

Barangolásunk során mélyebben megismerhetjük a preödipálisnak nevezett szituáció, a „Philoktétész sebe” természetét. Ez a témája a könyv első fejezetének. A be nem gyógyuló seb feltehetően egy kígyó mérgétől származik. A seb elviselhetetlen fájdalommal jár, ráadásul kiközösítést von maga után. Paneth a sérülést a kasztráció matriarchális aspektusának tartja, mely megelőzi a patriarchális kasztrációt, az Ödipusz-komplexumot.

A szerző körbejárja a szenvedő hős fogalmát, ismertebb alakokat vonultat fel mint például Ödipusz, Amfortas, Trisztán. A mitológiai személyek mellett ismeretlen személyek pszichoterápiás folyamatairól is bőven találunk leírásokat a könyvben.

Ezeken túlmenően Paneth részletes esettanulmányokat közöl pszichoszomatikus betegségekről mint például asztma, fekély, melyek párhuzamba állíthatóak Philoktétész sebzettségével és szenvedésével.

Betekintést nyerhetünk továbbá a matriarchátus kultúrtörténetébe és megérthetjük a matriarchális kasztráció, az anyától való elkülönülés és a különöző pszichózisok közötti kapcsolatokat is.

A könyv második fejezetében az addig bemutatott összefüggéseket újabb érdekes szempontok szerint tanulmányozhatjuk. Jobb mint Ariadné fonala.

Befejezésképp Paneth írja a labirintus fogalom szimbólumáról a görög mitológia alapján:

A labirintus, mint tekervényes úthálózat, alvilág és anyatest, lehet természetesen anyaméhszimbólum. Beléhatol a bikaisten, és mint gyermek Dionüszosz, benne újjászületik. Ha a labirintus uterus-projekció, akkor Minótaurusz- sok egyéb jelentése mellett-esetleg felfogható az anyaméhben megfogant parazita csecsemőnek, aki éppen „orálszadisztikus” életfázisát éli, és étvágya nem csillapítható.

 

Szerző: Paneth Gábor
Cím: A labirintus járataiban
Kiadó: Animula Kiadó
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 302 oldal
Ár:  kötve 3200,-
fűzve 2490,-

 

Könnyű  1 2 3 4 5 Nehéz
Laikus 1 2 3 4 5 Szakmai
Nem tudományos 1 2 3 4 5 Tudományos
(A könyv megértése alapszintű pszichoanalitikus tudás meglétét igényli.)

Recenzió: Martonicz Andrea

3 hozzászólás

  • Pszichologia.com Pszichologia.com szerint:

    Azt lehet tudni, hogy hol jelent meg ez a beszélgetés? Mert így ebben a formában, kezdőbetűkkel nem lehet óla tudni sokat…

  • Orion X szerint:

    A bikát és a kakast szokásban van szexuális szimbólumokként értelmezni. Egy ismert pszichiáter még a Minótaurusz legendáját is a szexuálpszichológia értelmezési keretébe helyezte, az intézményes pszichoanalízis belterjes nyelvezetével mutatva ki, minek a szimbóluma a labirintus, minek a bika, stb. A valóságban a bika és a kakas nemcsak, hogy nem közvetlenül utal a szexualitásra, de sehogyan sem utal magára a szexualitásra. A bika mindenekelőtt az erő, az ostobaság, a közömbösség, a vad kitörések és a vegetatív működés szimbóluma, illetve részben vagy teljesen ezeken a jelenségeken keresztül (1) az anyagi jellegé, (2) a gazdaságé, (3) a primitív és brutális férfiasságé. A kakas pedig a férfiak infantilis versengésére utal, arra a kisfiús személyiségképletre, ami középkorú férfiaknál ijesztő fiziológiai erővel és ügyességgel, vagyonnal, hivatali hatalommal, határozottsággal, stb. társulhat. Amiért tehát a bika és a kakas gyakran megjelenik a szexualitással kapcsolatban, mint szimbólum, az nem azért van, mert ezek a szimbólumok magára a szexualitásra utalnak, hanem azért, mert olyan magatartásformákra (a primitív és brutális férfiasságra, a férfiak infantilis versengésére) utalnak, amelyeket a férfiak szexuális tevékenységük során hajlamosak kimutatni.

    • Pszichologia.com Pszichologia.com szerint:

      A szimbólunok személyes jelentéssel bírnak, általánosságban csak általánosítva lehet róluk beszélni. Egy szakácsnak a jó étel, vagy annak tulajdonságait idézi meg a babérlevél, egy ókor-kutatónak a babérkoszorús Cézár jut eszébe, egy lóversenyre járónak pedig a győzelem (a lovak is babérkoszorút kapnak, ha nyernek). De azért általánosságban a babérkoszorú valamiféle kiteljesedést jelent, hiszen általános szimbólummá is ezért vált: mert az emberekben megidézte a levél szabályossága, romlatlansága a teljességet, kiteljesedést, amit a győzelem is jelenthet pl. A kakas asszociáció fentebb szintén szubjektív, hiszen a peckes járás, a territórium feszes felügyelése, a tyúkok folyamatos megtermékenyítése, a győzelmes kukorékolás egyáltalán nem infantilis, kakasból egyébként is egy szokott lenni az udvarban, kivéve persze, ha kakasviadalról van szó, ami szintén a tesztoszterongőzös rivalizáció inkább, mint egy gyermekkori huzakodás a homokozóban. Ráadásul a kakasviadal is életre-halálra szól, tehát ez sem csak infantilis, persze van ilyen aspektusa is. És természetesen maga a “férfiasság” hordoz valamiféle primitív ősi állati töltetet, tehát nyilván baj van, ha bikaként viselkedik egy férfi, vagy kakasként. Csak emlékeztet rá.

Hozzászólások elől lezárva