Elliot Aronson: Columbine után

Aronson: Columbine után

A 2009 novemberi pécsi lövöldözés szomorú apropóval szolgál Elliot Aronson Columbine után című könyvéhez. Aronson a szociálpszichológia “celebje”, számos klasszikus könyv és kutatás fűződik nevéhez, kortárs kollégái pedig a 20. század 100 legbefolyásosabb pszichológusai közé választották.

Columbine talán kevésbé ismerős a magyar olvasók számára: ez volt az az amerikai középiskola, ahol 2 ámokfutó diák 23 társukat megsebesített, 12 diákot, egy tanárt pedig megöltek, majd magukkal is végeztek, miután lőfegyverekkel és robbanó eszközökkel felszerelve végigpusztították iskolájuk folyosóit. A döbbenetes ámokfutás után a rendőrség és média után a tudományos világ is aktivizálta magát, kutatások indultak, szakértők szólaltak meg, könyvek íródtak az eset, és maga a jelenség elemzéséről. Ezek egyike Aronson könyve, aki a szociálpszichológus szemszögéből, praktikusan, közérthetően járja körül a jelenséget és a további hasonló esetek megakadályozásának módjait.

Aronson könyve megismerteti a történtekkel az olvasót a Columbine-ban történt eseményekkel, majd gondolatainak hátteréül szolgáló szociálpszichológiai teóriákba vezeti be az olvasót, végül a megoldásokról beszél, érthetően, nem lebecsülve olvasói értelmi képességeit. A könyv nagy része megoldásokat kínál arra, hogy hogyan lehetséges megakadályozni hasonló esetek megtörténését. Hét fejezetből 4 ezt tárgyalja. A “tüneti” kezelésről, majd a gyökeres megoldásokról ír.

Tüneti kezelésként a londoni kolera járvány megfékezését hozza fel történeti példaként: mikor a város tisztiorvosa felfedezte, hogy egy adott közkútból ivók betegszenek meg, egyszerűen leszereltette a kút pumpáját, és ezzel meg is fékezte London egyik nagy járványát. Az párhuzam mai megfelelője az Amerikában sokat vitatott fegyverviselési engedély korlátozása, és a fegyverek szorosabb ellenőrzése (a könyvet valószínűleg nem a nagy hatalmú Amerikai Puska Szövetség szponzorálta).

Ezekhez a következtetésekhez persze nem kell szociálpszichológusnak lenni. Annál inkább a gyökerek kutatásához. Az iskola a durva megalázások terepe, bármennyire is furcsa ezt kimondani. Iskolai kiközösítés, klikkesedés, verbális és fizikai bántalmazás és annak szó nélkül hagyása – ismert jelenetek az amerikai tini filmekből. Az egyik padon a nagyszájú sportoló és slepje ül, a másikon a pomponos lányok, a harmadiknál azok az érzelmes de lúzer fiatalok, akikből majdan talán filmrendező lesz, ezért ő a főszereplő is a filmben. Ez minden tiniket célzó film elmaradhatatlan kelléke, legyen az valódi tini film, vagy a Harry Potter. A szerző számos kutatást ismertet, melyek szerint az iskola valóban nem móka, hanem kőkemény kiképző terep a beilleszkedési nehézséggel küzdő fiataloknak, akik valahogyan nem tudják felvenni a tempót, valamiért védtelenek a társaik cukkolására. Legalábbis az USA középiskoláiban. Érdekes, hogy a felnőtt világban, egy cég életében elképzelhetetlenek az olyan jellegű megalázások, melyeket szó nélkül eltűrnek az iskolában.

A diagnózis után megoldásként a fenti abuzáló környezet felszámolására irányuló elméleti és gyakorlati megoldásokat veszi végig Aronson. Címszavakban: konfliktuskezelés, emocionális IQ, a hagyományos IQ helyett, együttműködés támogatása a versengés helyett, mozaik oktatási módszer, empátia fejlesztése. Az alternatív pedagógiában jártas emberek számára nem ismeretlen elgondolások, de a szerző szerint itt az ideje, hogy általánossá váljanak ezek az oktatási megközelítések. Az úgynevezett bal agyféltekés tudás (racionalitás, logika, IQ, individualizmus) mellett társadalmunknak szüksége van a jobb agyféltekés tudásra (emocionális IQ, együttműködés, empátia).

Aronson könyvét szakemberek, pedagógusok élvezettel olvashatják, de fő célközönsége ennél szélesebb: az iskolai-, társadalmi kérdésekre, szociálpszichológiára nyitott átlag könyvolvasó, akivel a szerző megismerteti, mi vezet a tragédiákhoz és mi az ami tehető ellene. A könyv témája aktuális, hogy ne váljon újból és újból aktuálissá, számot kell vetni a leírtakkal,  a nyugati kultúra teljesítményhez, versengéshez, mássághoz való viszonyával.