Klein Sándor neve több okból is ismerősen csenghet. Egyrészt a munka- és szervezetpszichológia területéről, ahol több könyv szerzője és szerkesztője és az alkalmasságvizsgálatok hazai szakértője. Talán ez az oldala az ismertebb. A másik „arca” a humanisztikus pszichológusé. Nagy rajongója Carl Rogersnek és humanisztikus pszichológiának. Ez jelen könyvből is kiderü, gyakran hivatkozik rá, főleg „A tanulás szabadsága” című könyvére. Ahogyan Klein Sándor Gyerekközpontú iskola c. könyvében írja, azt szerették volna kipróbálni, hogy milyen a tanulás szabadsága (a humanisztikus pszichológiai elvek képviselete a pedagógiában) a 80-as években Magyarországon.
Carl R. Rogers a humanisztikus pszichológia megalapítója, a XX. század egyik legnagyobb hatású pszichológusa. Ő fejlesztette ki a tanácsadásban és a pszichoterápiában használt személyközpontú megközelítést. Rogers ebben a könyvben az elméleti ismertetésen kívül gyakorlati útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy az általa kialakított személyközpontú megközelítés hogyan alkalmazható az iskolai nevelésben és oktatásban. Jerome Freiberg, Rogers volt munkatársa számos, Amerikából hozott gyakorlati példával egészítette ki az eredeti munkát.
Nagy reményekkel vettem a kezembe
az ígéretes című könyvet, hátha most végre megtudom mindazt, ami a buddhizmus
világából előttem rejtett, kevéssé érthető volt. A borító sokat sejtetően vezet
be minket a könyv sajátos vizuális világába, ahol a képek merész kavalkádjában
a szöveg már-már szégyenlősen bújik meg: nem való az ő balféltekés ingeranyaga
a fogyasztói kultúrába.
A legtöbben gyermekvárás előtt
állva úgy képzelik, hogy kapcsolatuk gyermekükkel kiegyensúlyozott és felhőtlen
lesz, és gyermekükből boldog és elégedett embert nevelnek. Amikor gyermeküket
nevelik, azon veszik észre magukat, hogy nagyon gyakran kiabálnak vele,
türelmetlenek és ingerültek gyermekük társaságában és kapcsolatuk fokozatosan
egyre messzebb kerül a megálmodott kiegyensúlyozottságtól és felhőtlenségtől.
Haim Ginott könyve rámutat, hogy a jól működő kapcsolat kialakításának két feltétele
van: a kölcsönös megbecsülés és a gyermek érzéseinek tiszteletben tartása.
A szederfa, amelyre emlékezni kell, a könyv utolsó lapjain jelenik meg, Virág Teréz nagyszüleinek udvarán áll. A nagyszülők és még többen a családból lágerben haltak meg. Virág Teréz sok évtizednyi nem emlékezés után néz szembe családja történetével és találja meg zsidó és magyar identitását, miközben foglalkozni kezd a holocaust túlélőinek gyógyításával.
A könyv 1982 után keletkezett esettanulmányok, esszék, tanulmányok
füzére 4 nagyobb blokkra felosztva. A tanulmányok nagy részében
jelentős szerepet kapnak az esettanulmányok, amelyek igen olvasmányossá
teszik a könyvet.
Hermann Imre munkássága a magyar,
és később a nemzetközi, pszichoanalitikus szakma számára is fontos
hatótényezőnek számít mind a mai napig. A pszichoanalízis születésekor az
értelmezői és alkalmazói szerep vállalása adhatott a huszadik századon
végigívelő életműnek időtállóságot.
Daniel Stern gyermekpszichiáter, csecsemőkutató és öt gyermek édesapja. A genfi egyetem professzora. Szerzőként érthető, tiszta, kedves a stílusa, a kisbabák iránti őszinte érdeklődéssel és szeretettel ír.
Miért nem tökéletesek a csupa „tökéletes" emberből álló teamek? Mi
különbözteti meg a hatékony csapatokat a nem hatékonyaktól? Két kérdés,
melyek mentén Belbin elindult, és gyakorlati kutatások nyomán kidolgozta
elméletét a csapattag szerepekről.
A matematikai fogalomalkotástól a szorongásmentes matematikáig
"A
matematikában az ember nem megérti a dolgokat, hanem megszokja" - állította
Neumann János, a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar matematikusa. Richard
Skemp 1971-ben megjelent könyvében éppen ezt a tényt rója fel az iskolai
matematikaoktatási gyakorlatnak. Noha a könyv lassan 40 éve látott napvilágot, a
benne megfogalmazott matematikadidaktikai kritikák többsége napjainkban is
helytállónak tűnhet - a laikus olvasó számára is.
Sokan még manapság is úgy
gondolják, hogy a sikeres élet receptjét az iskolai bizonyítvány lapjaiból kiolvashatják.
Aztán jön a nyakleves: az eminens tanulóból a szervezet magányos rabszolgája lesz,
rosszabb esetben főnökké válik, akinek a szobájában még a növények is csak
félve virágoznak. Daniel Goleman írásából hamar kiderül: a boldoguláshoz nem
elég az intellektus. Ami még annál is meghatározóbb, az az érzelmi intelligencia.
Daniel N. Stern ismerte fel először (persze felesége
segítségével, aki a kutatótársa is), hogy a hagyományos pszichológiai modellek
nem számolnak az anyaság személyiségfejlődésre gyakorolt hatásával. A könyv
ezt az űrt pótolja.
Carl R. Rogers a humanisztikus pszichológia megalapítója, a XX. század egyik legnagyobb hatású pszichológusa. Ő fejlesztette ki a tanácsadásban és a pszichoterápiában használt személyközpontú megközelítést. Rogers ebben a könyvben az elméleti ismertetésen kívül gyakorlati útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy az általa kialakított személyközpontú megközelítés hogyan alkalmazható az iskolai nevelésben és oktatásban. Jerome Freiberg, Rogers volt munkatársa számos, Amerikából hozott gyakorlati példával egészítette ki az eredeti munkát.