A prostitúció története

{ga=klajko-dora}

Cikkek - Villámcikekk

A prostitúció nem új típusú társadalmi jelenség. Egyesek szerint a legősibb mesterség. Történetét sok-sok könyv és illusztráció övezi.

Amióta a házasság létezik, azóta beszélhetünk prostitúcióról. A dolog hátterében, evolúciós tekintetben az emlős örökség poligamikus tendenciája állhat.

Az emberi társadalmak többsége a mai napig poligám (83% többnejűség, 1% többférjűség), a maradék 16% monogám társadalom tagjai pedig előszeretettel vesznek igénybe házasságon kívüli szexuális szolgáltatásokat, csak titokban.  A családalapítás és a házasság gyökerei a neolitikus forradalom idejére nyúlnak vissza. Elkezdett kialakulni a magántulajdon, s a házasság a párkapcsolat intézményesítése, a család pedig önálló gazdasági egységnek számított. A házasságon belüli szexualitás egyfajta szerződésként funkcionált a két család között, amely nem feltétlenül társult szerelemmel és elégítette ki a szexuális vágyakat. Mi szerencsések vagyunk, hiszen a 20. századtól már a legtöbb házasságban megvan a lehetőség mindhárom igény kielégítésére.

Az athéni demokráciában a szexuális szolgáltatásokat is átszőtte a művészet és a tudomány. A hetérák kifinomult szellemi partnerek voltak mind a tudományok, a politika és a művészetek terén, s e mellett megadták a testi gyönyöröket is. Az úgynevezett fuvolás lányok zenei tehetségükkel, és kulturáltságukkal hívták fel magukra a figyelmet. Ebbe a két kategóriába a társadalom tiszteletnek örvendő tagjai szerepeltek, akik minden fontosabb eseményen jelen voltak. A harmadik típus a prostituált, aki csupán a testét ajánlotta fel, ők az ajtón kívül álltak, majd id. e. 559-ben létrehozták az első állami bordélyt.

Még a középkorban is természetesnek számított a szexualitás, egyházi berkekben is. A prostitúció színterét ekkoriban a városi fürdők adták. Valószínűleg ez jelentette az elfogadás alkonyát, ugyanis Vénusz betegsége igen gyorsan terjedt a „fiatalság forrásában".  A szifilisz-járványra hamar ráhúzták, hogy Isten büntetése és elviekben terjedt a teljes absztinencia. A gyakorlatban persze nem volt változás, csak a megítélés lett más, a szexualitást erkölcstelennek nyilvánították, a bordélyokat és a fürdőket bezárták. A prostituáltakat a városon kívülre száműzték.

A 18. században kezdett elterjedni a pornográfia. A szexualitás tiltása, tabu témává avatása előidézte az erkölcstelen, deviáns irodalom szivárgását. A prostitúció mindeközben elképesztő méreteket öltött. Párizsban minden tizenötödik nő nyújtott szexuális szolgáltatást. Kezdett megfogalmazódni újra az igény, hogy szervezett formában, a nőket védve és a betegségeket kiküszöbölve folyhasson az ipar.

Így is lett. A 19-20. századra a prostitúció hatalmas üzletté nőtte ki magát. Nemhogy szerveződések jöttek létre, de aki csak tudott, igyekezett meggazdagodni a tevékenységből. Bekapcsolódtak üzletemberek, takarítók, vendéglátó ipari egységek, varrónők, mosodák, orvosok, felügyelők, stb. Budapesten 1867-ben egy rendelkezésben a bordélyok számát 40-re korlátozták, amelyekben 298 bejegyzett prostituált dolgozhatott. 1916-ra 6 bordély működött, 2480 bejegyzett munkaerővel. Írásos feljegyzések szerint azonban minden hivatalos nőre jutott 10 „titkos" prostituált. A 20. századi események rengeteg változást hoztak a társadalmi szerkezetben, az erkölcsi kérdésekben és a házasságban is.

Jelenleg a prostitúció esetében is globalizációról beszélhetünk, amelynek találó elnevezése a „femmigration". Európában évente 500 000 nő és fiatalkorú kerül az emberkereskedelem hálójába. Az útvonal mindig ugyanaz: a fejletlen területekről a fejlettebb felé. Az áldozatokat rendkívül jól szervezetten ellehetetlenítik, olyan körülmények közé kényszerítik őket, ahol nem beszélik a nyelvet, nem ismerik a szokásokat, így nincs esélyük kilépni vagy megmenekülni.

A 19. században megindult tömeges, elanyagiasodott prostitúció, a pornográfia széles elterjedése, a speciális erotikus szórakoztatóipar fejlődése egy olyan nemzetközi szexiparrá nőtte ki magát, amely tömeges adás-vételen, ún. „fehér rabszolgaságon" alapul és a drog valamint a fegyverkereskedelemmel vetekedő maffiahálózat kezében nyugszik.

A teljesség igénye nélkül felvillantott történelmi sajátosságokból látható, hogy a prostitúció valóban nem új keletű. Szerkezete, mennyisége, kontrolláltsága, megítélése, és a társadalomban előforduló jelenléte az, ami az utóbbi pár száz évben alaposan megváltozott. A viktoriánus korban még a boka kivillantása is melegséggel árasztotta el a férfiszíveket, a 20. századra azonban úton-útfélen szexista pornógiccsekkel találkozunk, így nem csoda, ha a szexualitást a valóságtól való teljes elszakadás kezdi jellemezni. Ebben nagy szerepet játszik a városiasodás, ahol kevés kontroll mellett mozog együtt nagy tömeg. A házasság már érzelmi alapokon nyugszik, de a család összetartó ereje, együttes feladata és mérete mégis csökken. Erősödik a „szingli kultúra", ahol a laza, következmény nélküli kapcsolatokat éljenzik, és ha már ez sem megy, hát ott a prostitúció, a maradék ösztönök kielégítésére, némi anyagi juttatás fejében. Tehát már nem egy kiegészítő szolgáltatás, hanem egyfajta helyettesítés.
A szociális változások mellett, közegészségügyi, rendészeti és jogi problémákat is jelent a fenti jelenség megszaladása, amelynek megoldására jelenleg csak próbálkozások vannak.

A prostitúció európai és magyarországi helyzetéről részletes leírás olvasható a Fékevesztett Evolúció c. tanulmánykötetben.