A parttalan vitatkozás 7 jellemzője

Csarnó Nelli

Cikkek - Tudomány

Vitázni tudni kell. Az ókori időkre tehető retorikai tudományág külön ága a disputa, a vitatkozás, érvelés és meggyőzés művészete. Valószínűleg megtanultunk jól érvelni az iskolában, a munkahelyen, a politikában, de vajon tudunk-e konstruktívan vitatkozni a mindennapi életben, intim kapcsolatainkban, a párunkkal? A házassági tanácsadásra vagy párterápiára jelentkező párok gyakran panaszkodnak arra, hogy noha szeretik egymást, és együtt akarnak működni, kapcsolatuk tele van heves veszekedésekkel, melyek bántóak és dekonstruktívak. Próbálnak megbeszélni valamit a párjukkal, de minden igyekezetük ellenére a megbeszélés hamar elfajul, és a végén, ahelyett, hogy megoldanák a problémát, úgy érzik, mindig ugyanabba az ördögi körbe kerülnek: kiabálnak, és akaratukon kívül megbántják a másikat.

A hosszú és kielégítő párkapcsolat és házasság egyik ismérve, hogy a párok képesek együttműködve megoldani problémáikat. Ehhez pedig az szükséges, hogy érzelmileg túlfűtött veszekedés helyett építő jellegű, a problémára fókuszáló vitázás jöhessen létre köztük. Hogy a felek ne ijedjenek meg a véleménykülönbségektől, hanem azt a másikat tiszteletben tartva tudják hangoztatni, és együtt konszenzusra jutni.

Lássuk a parttalan vitázás 7 olyan jellegzetességét, melyet ismerve és felismerve talán sokunknak segíthet abban, hogy a jövőben inkább barátságos, építő módon tudjunk vitatkozni.

1. A parttalan vitatkozás tele van a másik személyére vonatkozó globális ítéletekkel.

Férfi: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?

Nő: "Miért nem hagysz már békén, miért piszkálsz állandóan ezzel?! Pont annyira függsz a pénztől, mint az anyád."

Tehát, ebben az esetben a nő nem válaszol a kérdésre, hanem ahelyett a felvetett témába belekever olyan állításokat, amelyek a másikat sértik és feldühítik. A kérdező szemszögéből nézve ő mindössze annyit akart megtudni, hogy mi dobta meg a költségvetést, a válaszadó pedig, bár sikeresen elkerüli ezt a témát, helyette olyanokat hoz elő, melyek a kapcsolatot veszélyeztetik.

2. A parttalan vitatkozás tele van olyan kijelentésekkel, mint: "neked ezt és azt kellett volna..."

Nő: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?

Férfi: "Szólnod kellett volna, hogy van költési limitünk. Emlékeztethettél volna, hogy ne használjam a kártyát. Már rég rendezned kellett volna a számlákat."

A "neked ezt és azt kellett volna"-típusú kijelentések a másik felet védekezésre kényszerítik. Onnantól, hogy ez feljön, már nem a számláról beszélnek, hanem arról vitatkoznak, hogy mit kellett és mit nem kellett volna a másiknak tennie.

3. A parttalan vitatkozásban gyakran egy ártatlan kérdésre védekező kérdések sora a válasz.

Férfi: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?

Nő: "Szerinted nem vettem észre én is, hogy ilyen alacsony?! Miért mindig nekem kell gondoskodnom arról, hogy a dolgok rendben legyenek?!"

A védekező kérdések válaszok helyett elterelik a figyelmet a valódi problémáról. Így, ebben esetben a férfinak már a nő méltatlankodásán keresztül kell átküzdenie magát, hogy információt tudjon meg a számláról. A védekező kérdésekkel a nőnek sikerült témát váltania, és így megint nem a pénzről mint eredeti ügyről beszélnek.

4. A parttalan vitatkozásban szóáradattal temetik be egymást a felek.

Nő: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?


Férfi: "Alacsony?! Azt gondolod, hogy ez az egyenleg alacsony?! Most messze jobban állunk, mint pár éve. Emlékszel? Annyira le voltunk égve, hogy másodállást kellett vállalnom. És te megígérted...emlékezz rá, hogy megígérted...hogy soha nem lesz még egyszer olyan alacsony ez egyenlegünk, mint akkor... Erre tessék, megint itt vagyunk, leégve, és egyikünk se tudja már, hogy mi mindenre folyt el a pénz, és én megint mehetek vissza a bankba..."

És így tovább...a férfi szóáradatot zúdít a párjára, ezzel teljesen harcképtelenné téve őt. Ha így ostorozza tovább, a végére annyira kihozza a sodrából a másikat, hogy az összezavarodik, és akár el is felejtheti, mit akart eredetileg kérdezni.

5. A parttalan vita túláltalánosít.

Férfi: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?

Nő: "Mindig ezzel az egyenleggel jössz. Soha nem tudod egyszerűen csak rám bízni a dolgot. Miért nem hagyod, hogy  én oldjam meg a dolgokat?

Az olyan kifejezések, mint "mindig" és "soha" irreleváns vitákhoz vezetnek. Ha a másik erre azt feleli, hogy "de én igen" vagy "de én nem", akárhogy is, nem fog igazat kapni. A "te soha" vagy a "te mindig" kifejezések nem vezetnek előbbre, és többnyire ilyen formában nem is igazak. Ha a túláltalánosítás helyett a jelen szituációra reagálunk, valószínűleg máris közelebb fogunk jutni a megoldáshoz.

6. A parttalan vitatkozásban régi sérelmek felhánytorgatásával igazolják a jelen problémát.

Nő: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?

Férfi: "Múlt hónapban te mondtad, hogy nyugodtan költekezhetek erről, mert a másik kártyáról a múltkor  meg  te vetted le a pénzt"

Így már arról beszélnek, hogy a másik mit mondott vagy nem mondott, vagy gondolt egy régi párbeszéd során, melyre már alig emlékszik. Órákon át tartó vitába bonyolódhatnak arról, hogy vajon az állítólagos mondatok elhangzottak-e vagy sem, megfűszerezve néhány "azt kellett volna"-kijelentéssel és túláltalánosítással, ha már úgyis benne vannak.

7. A parttalan vitatkozásba a nyomaték kedvéért az eredetitől eltérő témák kerülnek elő.

Férfi: "Miért ilyen alacsony a közös banki egyenlegünk?

Nő: "Nos, te vetted azt a nevetséges dísztárcsát a múlt héten. Mégis mit gondoltál?

A nő témát váltott, és egy másikkal vágott vissza partnerének. Innentől kezdve a férfinek a nevetségesnek kikiáltott vásárlását kell megpróbálni igazolni, ahelyett hogy az egyenleggel kapcsolatban próbálnának zöld ágra verődni.

Miről is van szó tehát

Miről szól, hogy zajlik egy parttalan vitatkozás? A vitázó felek gyakran a fentiekhez hasonló taktikákat vetnek be vitázáskor, ennek oka pedig az, hogy nehezen viselik el, hogy nem értenek egyet fontos kérdésekben. Így, kételkedve abban, hogy közösen meg tudják oldani a problémát, a párok tudattalanul is újabb és újabb csapdákkal terelik el egymást a valódi problémáról. Míg végül mindketten kimerülnek és feladják a küzdelmet. Veszekedtek egy nagyot, de semmivel nem kerültek közelebb az eredeti probléma megoldásához. Mindketten úgy érzik, szemben a másikkal, ők megtették, ami tőlük telt a probléma megoldásában. A felfokozott csatározásban újra és újra csak azt bizonyítják, hogy egy dologban értenek egyet: abban, hogy valószínűleg nem tudnak közösen olyan megállapodásra jutni, amely mindkettőjüknek megfelelne. Így aztán jobb meg se próbálni.

A parttalan vitatkozásba belefáradt párok gyakran nagyon csalódottak és kimerültek. Mindketten szeretnének bízni egymásban. Mindketten ismernek olyan párokat, akik nem vitatkoznak úgy, ahogyan ők. Olyan embereket is ismernek, akik képesek együttműködve megoldani problémáikat. Jogosan kíváncsiak, vajon mit csinálnak rosszul, hogy nap mint nap ugyanazokat a fölösleges köröket futják.

Ha felismerjük a minket gátló ördögi köröket a problémamegoldás, a véleménycserék, vitatkozás terén, az közelebb vihet minket ahhoz, hogy a partnerrel közösen építő jellegű megoldásokat találjunk. Az ilyesfajta tudatosítás, vagy a párterápiára jeléentkezők esetében a terápia segíthet abban, hogy gyakoroljuk a barátságos és konstruktív vitázást, azt, hogy hogyan hallgassuk meg egymást tisztelettel és hogyan működjünk együtt.

Jövő héten a barátságos, konstruktív vitatkozás jellemzőiről lesz szó a pszichologia.com-on!