Mennyire kicsi a világ, avagy hány kézfogással juthatunk el Obamától Oszamáig?

kicsi_a_vilag.jpg

„Kicsi a világ!” – mondjuk amikor a legképtelenebb helyeken ismerősbe botlunk. De még csak nem is sejtjük, hogy mennyire igazunk van. Matematikusok, pszichológusok és szociológusok már több mint ötven éve kutatják a „kicsi világ” elméletet, amely többek között a közösségi oldalak megjelenését is ösztönözte. Ez a teória azt mondja ki, hogy bárkitől el lehet jutni egy másik személyig egy meghatározott szociális útvonalon keresztül. Ennek csak az a feltétele, hogy mindenkinek legalább egy ismerőse legyen. A kérdés csak az, hogy hány köztes személlyel oldható meg a két idegen közötti a kapcsolatteremtés?

Az a tény, hogy a szociális hálózatok legelső kutatóit más területekről lehetnek ismerősek számunkra, talán még jobban segít megérteni, hogy mennyire kicsi is a világ.  Az első, ezzel a témával foglalkozó személy nem pszichológus, matematikus vagy szociológus volt, hanem Karinthy Frigyes. Az író 1929-es „Láncszemek” című novellájában először vetette fel azt a Karinthy Frigyesgondolatot, hogy a Földön élő bármely két ember közötti köztes személyek száma nem több mint öt fő. Karinthy csak személyes tapasztalatira és írói megérzéseire hagyatkozhatott, tippje mégis hátborzongatóan pontosra sikerült. Ennek igazolására azonban 38 évet kellett várni. Az első tudományos kutatásokat a szociális átfedések témakörében a Párizsi Egyetemen végezték az 1950-es években. Ezekben a vizsgálatokban megfelelő módszertani elképzelések híján inkább csak újabb kérdéseket sikerült felvetnie a tudósoknak. Ám ezek a kérdések felkeltették a francia fővárosban vendégeskedő Stanley Milgram szociálpszichológus  kíváncsiságát, aki aztán az USA-ba visszatérve 1967-ben nekilátott a „kicsi világ vizsgálatainak”.

Stanley MilgramMilgram (aki igazán híres az engedelmességi kisérletével vált) ebben a vizsgálatsorozatában arra próbált választ kapni, hogy két véletlenszerűen kiválasztott ember mekkora valószínűséggel ismeri egymást, illetve hogy egy adott szociális hálózatban lévő tetszőleges két személy hány ismerősön keresztül köthető össze. Az USA-ban kivitelezett kísérletsorozatot 1967-ben kezdték meg. Ennek során a telefonkönyvből kiválasztott résztvevőknek tovább kellett küldeniük a levelet valakinek, akiről feltételezték, hogy ismeri a szintén találomra kiválasztott célszemélyt. A többször megismételt vizsgálatban kapott eredmények szerint a két végpontot áthidaló személyek átlagos száma öt és hat közé esett. Karinthy tehát empirikus eredmények híján is jól tippelt ebben a kérdésben.

Elavult módszertan, gondolhatnánk. Milgram kísérleti elrendezése a közösségi oldalak korában úgy hathat, mint a kovaköves tűzgyújtás az atommáglyákhoz viszonyítva. Ennek ellenére a legújabb kutatások is hasonló eredményt mutatnak. Például a Facebook pár évvel ezelőtti majdnem hatmillió felhasználója között két személy közti távolság átlagosan 5,7 személy volt – és azóta már 500.000.000 felhasználója van a közösségi oldalnak (2010 szeptemberi adat). Ez azt jelenti, hogy köztünk, és egy szomáliai tehénpásztor között csak körülbelül öt-hat kézfogásnyi távolság van. Csak sajnos a szomáliai tehénpásztorok nem biztos, hogy fent vannak a Facebookon.

3431454504_d174005d7e.jpg

Pontosan ez a probléma a közösségi hálózatokkal végzett vizsgálatokban: nem mindenki használja őket. Így az ezekben végzett vizsgálatok sem tekinthetőek eléggé pontosnak, legfeljebb közelítő eredménynek.

Egy 1998-as Nature-ben megjelent cikkben két matematikus – Watts és Strogatz – bebizonyította, hogy a személyek közötti távolság a hálózat csomópontjainak számától és az egy csomóponthoz tartozó összeköttetések számától függ. Az átlagos távolság egy egyszerű képlet segítségével kiszámítható. Ehhez csak az egy főhöz tartozó stabil kapcsolatok számát kell megsaccolnunk. Az ehhez kötődő kutatások (amelyek Peter Killworth nevéhez kötődnek) 290-re teszik az átlagos kötelékek számát. Ezzel szemben Robin Dunbar brit antropológus szerint – aki a főemlősök agymérete alapján következtetett – a csoportméretét az ember esetében körülbelül 150 fő. Így ha a Föld körülbelül 6 milliárd lakójával és átlagosan 150-290 kapcsolattal számolunk, akkor az átlagos távolság két személy között csupán 4,5 illetve 4 kézfogás lesz.

Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója  közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen – ismeretség  – alapon, mint ahogy mondani szokták: “Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse…” stb.
– Na, erre kíváncsi vagyok – mondta valaki -, hát kérem, mondjuk… mondjuk, Lagerlöf Zelma.
– Lagerlöf Zelma – mondta barátunk -, mi sem könnyebb ennél. Két másodpercig gondolkodott csak, már kész is volt. Hát kérem, Lagerlöf Zelma, mint a Nobel-díj nyertese, nyilván személyesen ismeri Gusztáv svéd királyt, hiszen az adta át neki a díjat, az előírás szerint. Márpedig     Gusztáv svéd király szenvedélyes teniszjátékos, részt vesz a nemzetközi nagyversenyeken is, játszott Kehrlinggel, akit kétségkívül kegyel és jól ismer – Kehrlinget pedig én magam (barátunk szintén erős teniszjátékos) nagyon jól ismerem. Íme a lánc – csak két láncszem kellett hozzá a maximális öt pontból, ami természetes is, hiszen a világ nagy hírű és népszerű embereihez  könnyebb kapcsolatot találni, mint a jelentéktelenséghez, lévén előbbieknek  rengeteg ismerőse. Tessék nehezebb feladatot adni. — Karinthy Frigyes: Láncszemek – részlet

4 hozzászólás

Hozzászólások elől lezárva