A vér kötelez? – Testvérek szerepe a személyiség kialakulásában

tesok.jpg

A testvérek szerepét a személyiség alakulásában a pszichológia sokáig méltatlanul hanyagolta. A születési sorrend vakvágányra futó kutatásai és a testvérféltékenység témaköre olyan próbálkozások voltak, amelyek a fivérek és nővérek hatásának csak vékony szeletét igyekeztek megragadni, azt is többnyire sikertelenül. Ebben a témában az áttörést az először 1982-ben megjelent „Testvéri kötelék” című könyv hozta, amely nem az elmélet, hanem a klinikai gyakorlat oldaláról közelítette meg a testvérek közötti dinamika problémakörét.

A két szerző Stephen Bank és Michael Kahn egy pszichoterápiás rendelő több évtizede alatt felhalmozódott anyagot tekintették át, kifejezetten a testvérkapcsolatokra fókuszálva. Azt találták, hogy pácienseik önmaguk meghatározásakor nagyon gyakran testvérükhöz való viszonyukat használták….

Ez ellentétben állt a korábbi elképzeléssel, amely kimondta, hogy az azonos nemű szülővel való azonosulás (vagy ellenazonosulás) képezi az identitás alapját. Azt természetesen Bank és Kahn sem vitatja, hogy a szülőknek és a környezetnek nagy szerepe lehet a személyiség kialakulásakor, ám szerintük ez sok esetben csak a testvérviszony közvetítésével történik. Például azáltal, ha a szülők túlságosan, vagy túl kevéssé szólnak bele a gyerekek közti rivalizálás folyamatába, felborítva az erőegyensúlyt.

Hasonló vagy különböző?

cc:http://www.flickr.com/photos/playingwithpsp/Bank és Kahn alapvetően a kétszemélyes testvérkapcsolatokra fókuszáltak, ám modelljük alkalmazható a többgyerekes családokban is. A szerzők nyolcféle testvérkapcsolati típust azonosítottak, amelyeket három csoportba rendeztek aszerint, hogy két testvér énképe között mekkora a távolság. Ezek alapján beszéltek közeli típusú kapcsolatokról, amelyekben az egyik gyerek nagy hasonlóságot és kevés különbséget észlel a testvérétől. Ezeknek pont az ellentétei a távoli típusú kapcsolatok, amelyekben a felek nagyon különbözőnek érzik magukat a másiktól. Ezek között helyezkednek el a részleges azonosulással járó testvérkapcsolatok, amelyek a hasonlóságokat és a különbségeket is megengedik.

Idolok és mártírok


Mind a közeli, mind a távoli azonosulás merev viszonyt eredményez, amelyben vagy az egyik, vagy az összes testvér arra törekszik, hogy ne változzon a köztük lévő viszony, amiből valamilyen érzelmi előnyük származik. Ez az előny a tökéletes azonosulással járó felelősség elhárítástól a mártírszerepig terjedhet. Például az idealizáló testvérkapcsolatban az egyik gyerek (rendszerint a fiatalabb) pontosan olyanná akar válni, mint a testvére.

cc: http://www.flickr.com/photos/cuzzstyle
Vagy ennek az ellenéte, a sarkított elutasítás, ami olyan családokban szokott előfordulni, ahol az idősebb testvér terrorizálja a fiatalabbat, aki ezután olyanná akar válni, ami pont az ellentéte zsarnoki testvérének. Ezek a merev viszonyok felnőttkorra teljesen megkövesedhetnek.

Testvérharc

A részleges azonosulással járó testvérkapcsolatok rugalmasabbak, így a felek közötti érzelmeket nem a bevésődött minták, hanem a tényleges helyzet határozzák meg. Ezek közül a legoptimálisabb az a típus, amelyre folyamatos – de alapvetően barátságos – versengés jellemző, amelyben különböző területeken hol az egyik, hol a másik fél bizonyul jobbnak. A versengés ebben az esetben identitásképző: kialakítja az énhatárokat, és erősíti az önbizalmat. Egy ilyen kétoldalú kapcsolat kialakításában a szülőknek nagy a felelőssége, hiszen biztosítaniuk kell, hogy a versengés ne váljon destruktívvá, és hogy mindkét fél megtalálhassa azt a területet, amiben ő jobb, mint a testvére.

Milyen testvár-viszonyokra jellemző mintákat tárt fel Bank és Kahn?

Tipp: Ha van testvéred, próbáld meg megkeresni, melyik jellemző rátok? El is küldheted neki ezt a cikket, és ha megfelelő a viszonyotok, akkor összehasonlíthatjátok az eredményeiteket!

 

Azonosulás foka   Azonosulási folyamat Testvérkapcsolat fajtája Jelmondat
Önálló énkép hiánya Közeli Ikerképző összekapcsolódó „Ugyanolyanok vagyunk. Nincs különbség.”
    Összeolvadó elmosódott „Nem vagyok biztos benne, hogy ki vagyok. Talán Te is lehetek.”
    Idealizáló istenítés „Olyan nagyra értékellek, hogy olyan akarok lenni, mint Te!”
Életteli Részleges Lojális elfogadás kölcsönösen függő „Sok szempontból hasonlítunk. Mindig is szükségünk lesz és vigyázunk egymásra a különbözőségünk ellenére”
    Konstruktív dialektikus független dinamikus „Hasonlítunk és különbözünk is. Ez kihívást jelent, és lehetőséget biztosít mindkettőnknek, hogy fejlődjünk.”
    Destruktív dialektikus függő ellenségesség „Sok szempontból különbözünk. Nem különösebben szeretjük egymást, mégis szükségünk van egymásra.”
Elidegenedés Távoli Sarkított elutasítás mereven különböző „Nagyon különbözünk. Nem akarok függeni tőled és soha nem akarok olyan lenni, mint te.”
    Ellenazonosuló megtagadó „Teljesen különbözünk egymástól. Nincs szükségem rád, nem szeretlek és nem bánom, ha soha többé nem kell látnom téged.”
(Bank és Kahn, 1982, 85.)

Bank, S.P., Kahn, M.D.(1982). The Sibling Bond.  Basic Books, Inc., Publishers, New York. 84-111