A terrorizmus két arca: csoportos és magányos elkövetők pszichológiai profilja

A 911 csoportos elkövetői: Életüket átlagos módon élték

Amikor a 9/11 terrortámadás után megkérdezték a túlélőket, hogy a tettesek vajon miért vitték végbe gyilkos tervüket, a kapott válaszok lényegében háromfélék voltak: mert őrültek, mert megőrjítette őket a gyűlölet, vagy a saját nézőpontjukból érthető, amit tettek. A pszichológiai kutatások az évek során mindhárom lehetőséget alaposan megvizsgálták. Azonban a szakértők rámutattak: alapvető különbség van a csoportos terrorizmus, és az olyan magányos farkasok között, mint akit a norvégiai mészárlás során ismerhetett meg a világ.
Az általános vélekedés az, hogy a valami nincs rendben a terroristákkal. Lehet, hogy bolondok, öngyilkos hajlamúak vagy pszichopaták, akik nem rendelkeznek morális érzékkel. Azaz csak olyan vetemedhet ilyen hidegvérű tettekre, akivel valami komoly probléma van.

A terrorizmus, mint pszichopatológia

Harminc év alatt  számtalan kutatást végeztek a csoportban dolgozó terroristák elmeállapotáról, ám meglepő módon nem sikerült beigazolni, hogy diagnosztizálható lelki zavarban szenvednének. Rengeteg felszámolt, inaktív és működő terroristasejtről felgyűlt adat, interjú és egyéb információ elemzésével sem találtak olyan mentális betegséget, ami gyakoribb lenne a csoportok tagjai, mint a normális populáció körében. Sőt, a legtöbb esetben kiderült, hogy az ilyen terroristák teljesen átlagosak. Ez, ha jobban meggondoljuk, nem annyira meglepő, hiszen akinek együtt kell dolgoznia másokkal valamilyen bonyolult és nagy önfegyelmet igénylő feladaton, nem lehet kiszámíthatalan, különben a csoport kivetné magából. A terroristacsoportokra ennél fogva nem jellemző a pszichopátia sem, azaz az erkölcsi fenntartások és a bűntudat teljes hiánya. Ennek a személyiségzavarnak az mond ellent, hogy a csoportosan tevékenykedő terroristák általában valamilyen közös ügyet képviselnek, ami egyáltalán nem jellemző a szélsőségesen én-központú pszichopatákra, az öngyilkos akciókról nem is beszélve.

Csoportos frusztráció

A 911 csoportos elkövetői: Életüket átlagos módon éltékA másik közkeletű magyarázat szerint a terrorizmus valamilyen érzelem – elsősorban a gyűlölet – szélsőséges kifejezési formája, amit a felgyülemlett frusztráció okoz. A kutatások szerint azonban általában nem az egyén személyes frusztrációja az ok a terrorizmusra, sokkal meghatározóbb a vonatkozási (azaz a legfontosabbnak tartott) csoport frusztrációja. Ezt jól példázza, hogy a szeptember 11-ei terroristák is egytől egyig a középosztályból származó, egyetemi végzettséggel rendelkező értelmiségiek voltak, akik a saját életükben nem érezhették magukat akadályoztatva. Viszont úgy látták, hogy az arab népet – mint számukra legfontosabb csoportot – sérti az USA politikája, és ez sarkallta őket a tettükre.

Megfelelő motivációtól hajtva a terroristák ugyanúgy a csoportdinamika szabályainak engedelmeskednek, mint a háborúban harcoló katonák, vagy a Stanley Milgram kísérleteiben részt vevők, aki hajlandóak lettek volna halálos áramütést adni büntetésként, felsőbb utasításra.

A szent ügy
A terroristacsoportok tagjai általában besorolhatók különböző, lazán értelmezett ideológiai kategóriákba. Legtöbben a szeparatisták vannak, akik a függetlenségüket akarják elérni erőszakos eszközökkel. Ilyen például az egykori ír, a jelenleg is létező baszk, csecsen, ujgur, tamil és még számos egyéb nemzetiségi terrorszervezet. Emellett léteznek vallási és faji alapon elszakadni kívánó csoportok is. Léteznek továbbá politikai ideológiáktól tüzelt terroristák (neonácik, marxisták, maoisták, anarchisták, stb.) vallási szélsőségesek (szinte az összes nagyobb vallás követői közül), állami terrorizmus (amit például különböző kémszervezetek követnek el kül-,vagy belföldön) vagy valamilyen speciális ügy elérését célzó terrorszervezetek (pl. állatvédelem, abortuszellenesség, nukleáris leszerelés, stb.).

Magányos farkasok

Vannak azonban olyan terroristák is, akik egyedül tevékenykednek, mint a nemrégiben lecsapó Anders Behring Brievik, vagy korábban a „unabomber”, aki erdei kunyhójából küldözgette levélbombáit 1978 és 1995 között az USA különböző egyetemeire. A terrorizmus magányos farkasai nehezen sorolhatóak be különböző kategóriákba. Csakúgy, mint a norvég Breivik esetében, egészen egyéni nézeteket vallhatnak. Személyes ideológiájukban vallási nézetek keveredhetnek faji felsőbbrendűséggel, szeparatizmussal, anarchizmussal vagy akár szélsőséges környezetvédelemmel. Ezek a kifacsart gondolatok már sokkal közelebb állnak a pszichológiai értelemben vett patológiákhoz. Ennek fényében nem meglepő, hogy a magányos terroristáknál sokkal gyakoribbak a lelki rendellenességek, mint a csoportos terroristák között. Egy 2007-es, magányos terroristák pszichológiai profilját elemző tanulmány azt találta, hogy az elkövetők általában kivételesen magas intelligenciával és (túl)fejlett igazságérzettel rendelkeznek, emellett jellemző rájuk az érzelmi lobbanékonyság is. A magányos terroristák szélsőséges nézeteik és hevességük miatt könnyen elszigetelődnek a társadalomtól, és a depresszió sem idegen tőlük. Egyéb pszichés zavarok is sok esetben megjelentek náluk a kényszerbetegségen át a paranoid skizofréniáig és különböző személyiségzavarokig.

Magányos őrült. aki a technikai civilizácuió ellen akart egyedül háborút indítani

Az előbbiekből kitűnik, hogy bár módszereikben és motivációikban nincs jelentős különbség, terrorista és terrorista között jelentős eltérés lehet attól függően, hogy csoportos vagy magányos elkövetőről van szó. Míg az előbbiek gyakran nem tekinthetők klinikai értelemben véve mentálisan betegnek, és tetteiket elsősorban a csoportdinamika határozza meg, a magányos farkasok sok esetben szenvednek lelki zavartól.