Atomháború a hátsó kertben – A fenyegetés pszichológiája

kamion_atom

Képzeljük el a következő helyzetet: szomszédunk megkér, hogy locsoljuk meg a virágait, mialatt ő vakációzni megy. Valószínűleg örömmel megtesszük. Azonban ha a kérést megtoldja azzal, hogy különben bűzbombákat dobál be az ablakunkon, alighanem felháborodunk, sőt – vérmérsékletünktől függően – mi magunk is fenyegetéssel élünk.

A legtöbben azt hiszik, hogy ha a vita során a másikat fenyegetik, az súlyt ad a szavuknak, és könnyebben érik el céljaikat. A fenyegetés azonban viszont-fenyegetést szül, ami végül ellenségeskedéshez vezet, ezáltal elvész az előny. Mi sem bizonyítja jobban ezt a megállapítást, mint Deutsch és Krauss híres pszichológiai vizsgálatsorozata, ami bár csak két fuvarozóvállalat versenyéről szól, mégis olyan kártékony társadalmi folyamatokra lehet belőlük következtetni, mint a bosszúállás mechanizmusa, a fegyverkezési verseny és a háborúk kitörése.

Játékszabályok

A kísérlet során a résztvevőket párosával arra kérték, hogy képzeljék el, hogy két rivális teherszállító vállalat – az ACME és a BOLT – tulajdonosai, amelyek haszna azon alapul, hogy milyen gyorsan tudják az árut célba juttatni. A helyzet a lehető legegyszerűbb volt: mindkét cégnek csak egy-egy kiindulópontja, célja és teherautója volt. Egy valós fuvarozócéghez hasonlóan a minél több pénzt összegyűjtése volt a feladat. A vállalat bevételét nagyban befolyásolta a megtett út hossza, ezért a lehető legrövidebb út használatára kellett törekedni. Azonban a rövid út csak egysávos volt, így ha azon találkoztak a teherautók, akkor az egyiknek vissza kellett fordulnia, és így az egyik cég időt – azaz pénzt – veszített. A játékosok néhány forduló után általában annak ellenére is kidolgozták az együttműködő megoldást, hogy közben nem kommunikálhattak: ha felváltva használták a főutat, mindketten maximális haszonra tettek szert.
Acme és Bolt térképe

Ábra: Deutsch & Krauss, 1962, 55

 

Azonban a játékot olyan feltételekkel is játszották, amikor a főúton kapukat helyeztek el. Ezeket a játékosoknak lehetőségük volt lezárni, megakadályozva az ellenfél teherautóját az áthaladásban, aki ezzel a mellékútra kényszerült. Ez nemhogy profitot, hanem veszteséget termelt az érintett félnek. Az „egyoldalú fenyegetés” helyzetben az egyik vállalat fennhatósága alatt állt az egyetlen kapu, míg a „kétoldalú fenyegetés” esetén mindkét vállalat ellenőrzött egy-egy kaput.

Különben dühbe jövünk…

A vállalatok bevételeit húsz menet után összeadták, így megállapítható volt, hogy melyik helyzetekben kerestek több pénzt a játékosok. Legkevesebbet – talán nem meglepő módon – a kétoldalú fenyegetéssel terhelt helyzetben kerestek: ebben az esetben sokkal inkább beszélhetünk veszteségről, mint nyereségről. Ennél valamivel jobban teljesítettek az egyoldalú fenyegetés feltételei mellett. Igaz, ilyenkor csak az egyik vállalat járt jól, a másik lényegesen kevesebb pénzt nyert. Ám még ebben az egyenlőtlen helyzetben is jobban járt mindkét fél, mint a kétoldalú fenyegetés esetén. A legtöbb hasznot – mind egyénileg, mind összesen – abban a helyzetben érték el a felek, ahol nem tudták egymást fenyegetni.

Angry

Édes (?) bosszú

A kutatók kíváncsiak voltak arra is, hogy a kommunikáció mennyiben segít enyhíteni a fenyegetés káros hatását. Nem sokban. Ha nemcsak megengedték, hanem kötelezővé is tették a kommunikációt, az egyoldalú fenyegetés helyzetben sikerült elérni némi javulást, ám a kétoldalú fenyegetés esetén a bevétel változatlan maradt (a fenyegetés nélküli helyzetben már a kommunikáció nélkül is közel maximális volt a profit).

 

Senki nem tette kötlezővé

Érdekes megfigyelni, hogy a játékosoknak senki nem tette kötelezővé a fenyegetés használatát. Megtehették volna, hogy teljesen figyelmen kívül veszik a kapukat, és maximalizálják a bevételeiket. Ám a fenyegetés lehetőségének puszta ténye elég volt ahhoz, hogy éljenek vele. Amint az egyik fél érdeke csorbát szenvedett, meg akarta torolni a rajta esett sérelmet. Az emberek ilyenkor törvényszerűen váltanak át az ésszerű, jutalomkereső viselkedésről az érzelemvezérelt ellenségeskedésre. Ezzel végül nemcsak a partnerüknek okoznak kárt, hanem saját maguknak is.