Szubklinikai evészavarok - kicsit beteg, de sokáig szenved

Dr. Lukács Liza

Cikkek - Lelki egészség

A klasszikus típusú, klinikai súlyosságú evészavarokról - ilyenek az anorexia nervosa és a bulimia nervosa - változatos fórumokon ma már sokat lehet hallani. Ezek a források kétségkívül fontos információkat hordoznak - még, ha sokszor nem is jutnak túl a problémafelvetésen és a tünetek újbóli felsorolásán, az elrettentő halálozási és öngyilkossági adatokon - figyelemfelhívó szerepük van. Az utóbbi években azonban igencsak megszaporodott azon személyek száma, akiknek a tünetei nem merítik ki a diagnosztikus kritériumokat, átfedéseket mutatnak az egyes zavarok között, és olykor rövidebb-hosszabb tünetmentességet tudnak elérni; ők a szubklinikai evészavar diagnózist kapják. Mit is jelent ez, mennyien szenvednek ezektől a problémáktól?
Hazai adatok szerint a klinikai súlyosságú (a diagnosztikus kritériumokat teljes mértékben kimerítő) anorexia aránya 0,03%, a bulimiáé pedig 0,6%, míg a szubklinikai szintű zavarok közül az anorexia a fiatal nők körében 1,09%-ban fordult elő, míg a bulimia aránya 1,48% volt. Súlyosabb adat, hogy a bulimiásoknak kb. 80%-a nem kap kezelést, amely fokozza a zavar krónikussá válását, a társulást más pszichés zavarokkal és a szövődménytünetek megjelenését.

Előfordul, hogy a klinikai pszichológia és a pszichiátria csak a már kifejlődött evészavarokkal tud mit kezdeni és az enyhébb típusú formák kezelésére nincsenek megfelelő módszereik. Utóbbiaknak lehet, hogy kevésbé súlyos viselkedéses tünetei vannak, például nem heti háromszor van túlevése és hánytatja magát egy evési problémával küzdő személy, hanem „csak" hetente egyszer vagy, havonta kétszer, de ez akkor sincs rendjén. Egyrészt mondhatjuk, hogy a biológiai szövődmények kialakulásának valószínűsége esetükben kisebb, ugyanakkor a pszichológiai és a szociális szövődményekkel ugyanúgy számolniuk kell (úgy mint: tehetetlenségérzés, csökkentértékűség érzése, elszigetelődés, párkapcsolati elköteleződés nehézsége, szexuális zavarok stb.).

A szubklinikai zavarok azért is érdemelnek nagy figyelmet, mert a kevésbé súlyos tünetek miatt gyakran krónikusak, 15-20 évig is fennállhatnak. Ez pedig azt eredményezi, hogy az evészavarokra jellemző torzult evési szokások, gondolkodási jellegzetességek, az érzelemkifejezés gátoltsága és zavarai egyre inkább átitatják a személyiséget és a személy csak közvetett módon (pl. párkapcsolati, munkahelyi, gyermeknevelési sikertelenségek árán) érzékeli, hogy valami nem jól működik benne és körülötte. Vannak, akik ezt összefüggésbe hozzák az evési zavarral, de vannak, akik csak egyes részleteit látják a kölcsönhatásoknak, és vannak, akik egyáltalán nem látják a kapcsolatokat.

Az állandó fogyókúrázók között ugyancsak magas azok aránya, akiknél az evési zavarok egyes tünetei idővel megjelennek. Sajnos, vannak olyan fogyókúrás tippek, amelyek hatására kialakulhat evészavar, különösen azoknál, akik már eleve hordoznak egyéni vagy családi hajlamokat. Ilyen káros ötletek például, hogy hetente egy napon egyél meg mindent, amit a hét többi napján megvonsz magadtól. A legtöbb bulimia ugyanígy indul. Egy koplalással járó böjt pedig belökhet egy anorexiás folyamatot. Fontos tudni, hogy minden anorexia egy „jól sikerült" diétával kezdődik. Egyes ételek „bűnösnek" titulálása és tiltólistára kerülése fokozhatja a túlevések megjelenésének valószínűségét.

Nagyon sok olyan emberrel találkozom, akinek enyhébb szintű az evési problémája, mégis jobban szenved tőle, mint azok, akiknek klinikai súlyosságú tüneteik vannak. Az életminőséget ugyanis nagymértékben képes rombolni az enyhébb zavar is, főleg akkor, ha az évekig vagy évtizedekig feltáratlan, megoldatlan marad.

A túlsúlyproblémákban és az evészavarok enyhébb formáiban is vannak olyan területek, amelyek rendezése a pszichológia tárgykörébe tartozik, ilyen például az önkontrollfunkciók javítása, feszültség-levezetési technikák megtanítása, az érzelemkifejezés, az önérvényesítés fejlesztése - hogy csak néhány meghatározó területet említsek a fentiek mellett. Ha a túlsúlyos vagy elhízott személy ezeken a területeken nem megfelelő módon funkcionál, akkor ha csak és kizárólag a testsúlycsökkentésre koncentráló módszert követ, vissza fog hízni, az evészavaros pedig talán egy ideig tünetmentes lesz, majd vissza fog esni.

Az evészavarok lényeges vonása, hogy sohasem egyetlen ok található meg a hátterükben, hanem egymással összekapcsolódó okok sokasága, amelyek mélyen a gyermekkorba nyúlnak vissza és érintik a személyiség összes fontos területét. Az alacsony önértékelés, az önismeret hiánya, a kudarckerülő vagy kudarckereső beállítottság, a személyiség rugalmatlansága, a fokozott szorongásra való hajlam, a testi megjelenés fontossága a családban, a megküzdési készségek alacsony színvonala mind hajlamokat jelentenek. A szubklinikai zavaroknál feltételezhetően kevesebb ilyen ok van jelen a háttérben vagy azok kevésbé erőteljesek. Azonban ezek akár a fogyókúrás kudarcok hatására is mélyülhetnek és betegségszintű evészavarok alakulhatnak ki.

Teljes gyógyulás vagy tartós fogyás csak az érintett területek korrekciója esetén várható.


Dr. Lukács Liza
szakpszichológus
www.mashogy.hu

(Az evészavarok diagnosztikus kritériumait a www.mashogy.hu oldalon megtalálod.)