Szomatodráma- Találkozás a testünkkel, mint legbölcsebb tanítónkkal

Dr. Buda László

Cikkek - Lelki egészség

Testünk legértékesebb kincsünk és mégis gyakran mellőzzük, elhanyagoljuk, gyűlöljük és tönkretesszük. Úgy vagyunk vele, hogy amikor jól működik, figyelmen kívül hagyjuk, amikor pedig tüneteket produkál, neheztelünk rá és „befogjuk a száját". A mindennapi mókuskerékben észre sem vesszük egyre hangosodó üzeneteit. "Nincs idő a fájdalomra" (akár a fogyasztói társadalom mottója is lehetne) - színes, elegáns dobozban árult gyógyszerek és gyógyhatású készítmények sora segít bennünket, hogy elhallgattassuk testünk segélykiáltásait. Talán nem is tudjuk, hol van a lépünk vagy a hasnyálmirigyünk, mégis elvárjuk tőlük, és az összes többi szervünktől, hogy egész életünkben meghibásodás nélkül szolgáljanak minket. Valami itt nem stimmel. Ez kockázatos játék!
A test őszintesége

Személyes történelmünk krónikája testünkbe íródik, a legelső pillanatoktól fogva. Csecsemőmegfigyelési kutatások igazolják, hogy kezdetben kinesztetikus, testi érzeteken keresztül fogjuk fel a körülöttünk levő világot és érzékeljük kapcsolataink minőségét. A közelség, a puhaság, a melegség, az ellazultság idővel érzelmi színezetet nyernek, és a kellemetlen élményeket is érzelmekként kezdjük átélni. A szavaink megjelenésével azután mindezek részben verbalizálhatóvá, elmondhatóvá válnak.

Ugyanakkor a testi élmények és emlékek egy része nem tud kifejeződni, rejtve marad a test zugaiban, és csupán kinesztetikus nyelven hajlandó megszólalni - tüneteket produkál. Amikor a „szenzitív test" mondanivalója képtelen az „érzelmi test" nyelvén megszólalni, s így esély sincs arra, hogy mindez a „szimbolikus test" elmondható, kifejezhető nyelvében tudatosuljon és váljon kezelhetővé - nos, akkor minden készen áll arra, hogy a kisebb-nagyobb érzelmi konfliktusok, elakadások, emlék-előtörések  kellemetlen testi tünet formájában jelenjenek meg számunkra.


Tüneteink tehát valójában műalkotások, megrendítően őszinte önfeltáró vallomások, melyeken keresztük mégiscsak kifejezzük azt, ami kifejezhetetlen. Mindez egyszersmind lehetőség is az önmegismerésre és a személyes fejlődésre. A szenvedés - többé-kevésbé - az emberi  élet része, de úgy vagyunk megalkotva, hogy míg az értelmetlen szenvedést rosszul viseljük, ha a kín, a fájdalom értelmet kap, el tudjuk kezdeni az öngyógytás kreatív erejét mozgósítani magunkban.

A SzomatoDráma

Számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy saját testünkkel szorosabb és értelemtelibb kapcsolatot alakítsunk ki - a jógától a táncon át a módosult tudatállapotokban végzett vizualizációs gyakorlatokig. A SzomatoDráma különlegessége, hogy mindezt szinte észrevétlenül, játékos formában éri el. A módszer lényege a nagyfokú testtudatosság-növekedés előidézése azáltal, hogy a testen belül zajló folyamatokat szimbolikusan a színpadra helyezi. A résztvevők egyfajta csodának élik meg azt - ami a mai test-mező elméletek talaján már egészen jól magyarázható -, hogy a színpadi jelenségek milyen szoros összefüggésben vannak a testen belüli folyamatokkal. Ha például valaki a beteg térdét a színpadon egy-két másik ember segítségével megjeleníti (ahogy ő elképzeli, anatómiai tudás nem számít!), majd szeretettel megérinti vagy átöleli, a térdfájása általában azonnal elmúlik.

A SzomatoDráma lehetőséget ad arra, hogy intenzívebb, érzelemgazdagabb kapcsolatba kerüljünk - szimbolikusan és valóságosan is - saját testrészeinkkel. Szinte minden testi folyamat mögül kibomlik a lélek drámája is, elfelejtett gyermekkori emlékek, családi drámák, el nem gyászolt veszteségek, eltemetett szégyen. A gyógyulás folyamatai meglepő gyorsasággal indulnak el, amint az elrejtettet megjelenítjük, a töredezettet egyesítjük, az elkülönülést és elidegenedést feloldjuk, az ellenségességet elfogadásra és hálára cseréljük.

Talán meglepő lehet, de a tapasztalat azt mutatja: sok ember számára mindezt jóval könnyebb megközelíteni hús-vér emberek társaságában, mint otthon egyedül, képzelődve, vizualizálva, meditálva. A csoportban gyorsan felépülő bizalom és a módszer játékossága, mélysége magával ragad, felkavar és szinte elsodor az ún. „integrációs katarzis" felé: amikor átéljük saját testünkkel való egy-ségünk felemelő, gyógyító élményét. Az egykori anyaméhből - a szétesettség és elidegenedés évei után - átmozgunk a „saját testünk méhébe". Amikor ide megérkezünk, a testi tüneteink is oldódni kezdenek.

A gyógyítás trendjei

Korunkban növekvő igény mutatkozik olyan gyógymódokra, melyek képesek az embert a maga komplexitásában megragadni. Úgy tűnik, a XXI. századi ember testi-érzelmi-szellemi-spirituális-energetikai jelenségként definiálja magát, és mindinkább igényt tart az ezzel összhangban lévő gyógymódokra. Ennek megfelelően egyre népszerűbbé válnak a keleti, holisztikus eljárások, az energetikai gyógyászat, a homeopátia, a spirituális megközelítés és sorolhatnánk.
A SzomatoDráma szellemiségében a test és a lélek, a kognitív és az emocionális megközelítés, a tudományos és spirituális tapasztalatok, az akadémikus és a hétköznapi bölcsesség integrációja jelenik meg. Módszerében pedig a test különböző részeinek szeretetteli egységbe rendezését célozza meg - ahol a máj szóba állhat az epehólyaggal, az agy kibékülhet a szívvel, a petesejt elindulhat a beágyazódás helye felé, a rákos daganat lemondhat önző és gyilkos terveiről, a tüdő valóban fellélegezhet.

Elérkezett az idő, hogy komolyan vegyük saját sejtjeink üzeneteit, megadjuk a kellő tiszteletet, hálát és szeretetet szerveinknek, s visszafogadjuk valamennyit, mint a hajdani atya tékozló fiát. Azok számára, akik már eldöntötték, hogy vállalják a felelősséget saját testükért és egészségükért, és keresik a módját, hogyan is indulhatnának el a gyakorlatban, kiváló lehetőség a SzomatoDráma.